Palántázás

A kis palántánkkal uszodában voltunk, már siklik a víz alatt, egyikünk ellöki, másik elkapja. Meglássuk, mi lesz belőle, talán jobban fogja szeretni a vizet, mint a nagylányom. Persze az unokatesók sokat vizeznek, mindketten úsztak, egyik vizilabdás lett, másik evez, épp országos versenyt nyert ergometrikában, vagy ergometronómiában, vagy miben. Szóval úsztunk, és kint rettentő hideg, mínusz 12 volt az éjjel, megállt az olvadás.

Ebben a hidegben meg hóban és síelésben fel sem tűnik, hogy papíron már tavasz van, és ha akarok a nyáron megint paprikát meg paradicsomot, el kell kezdeni a dugványozást palántázást, hogy mire elolvad a hó, legyen mit kiültetni. El is maradt volna az idei keltetés, ha ma nem csinálok lecsót a maradék paprikából, és nem jut eszembe a magokról, hogy mennyi tejfölös poharat eltettünk, és mennyi paprika magot tettem borítékba várva a tavaszt. A párom ananásszal kísérletezik. A kiültetéssel még ki tudja meddig várni kell.

Most megint elkezdett esni a hó, és megyünk ki síelni meg szánkózni. Jók ezek a vizes sportok, mindegy, hogy fagyosan (sí, szánkó), vagy folyékonyan (úszás, vizilabda, evezés), vagy gőz halmazállapotban (szauna), vagy szárazon (horgászás), lehet itt sportolni kedvünkre.

Ja, tudtátok, hogy a síelés finnül hangutánzó szó? Hiihtää, mondja a finn, mert a síléc azt mondja híh híh.