Születésnapi síléc

Meghoztam a páromnak a születésnapi sílécet, erre olvad a hó. Az utak taknyosak, a buszosok meg ilyen idõben kezdenek sztrájkolni, kész bolondokháza a fõváros.

Kezdjük ott, hogy a párom közelgõ születésnapjára sílécet venni mentünk, de legalábbis nézni. Volt neki otthon, de szerinte hosszú, és cserélni kell rajt a kötést. Akkor a cipõt is. A boltban nézegettük a leárazott gagyit, mûanyag talp, nehéz, és az eladó szerint az a mérete az, amilyen van. Minõségeset csak 300 EUR felett kaptunk volna, ennél olcsóbb egy repjegy, hát haza ugrottam (a nagyobbik lányom is születésnapos), és elhoztam, botokkal, kötéssel és csomagolással is csak 2 kiló, csodálkozott is a néni a reptéren, s a párom már usgyi, mehet is síelni, ha találunk babysittert, vagy ha hazaérek a bolondokházából még világosban.

Erre elkezd olvadni a hó. Az a vastag letaposott, amin jó volt rallyzni, most latyakos, és ha vissza is fagy, kemény jég lesz, ahhoz még esni kell rá, hogy utána síelni lehessen. De talán még idén felavatjuk neki.

Aztán, hogy a bejárást megkönnyítsék, vagy az otthondolgozást támogassák, a buszvezetõk és fuvarozók sztrájkot kezdtek, a fél város áll, kénytelen az ember autóval közlekedni, ami ilyenkor olvadáskor kész idegbaj: ha már hússzal halad a kocsisor az autópályán, akkor hálát mondunk az égnek.

Ma este torta helyett túrós és meggyes rétest sütök a páromnak, arra tesszük a gyertyát, ha sikerül innen még idõben hazaérni.

A lehetséges babysittereknek üzenem: holnap délután lehet jönni a gyerekre vigyázni, fizetség rétes formában.