Ma esti etetésnél, a gyerek már befejezte, arca megtörölve nyúl a bébiételes dobozban felejtett kanálért. Hirtelen megfordul a fejemben: "Még kér a nép, most adjatok neki! (...) S a nép hajdan csak eledelt kivánt..." (tovább itt, a nép nevében)
Ma bablevest fõztem. A gyerek talán még soha nem evett babot. Kiszedtünk azért neki egy tányérra valót, hogy majd kiszdegetjük neki belõle a répát. Erre fogta, és mind megette. A párom rendszeresen megerõsít, hogy finomat fõzök, de van, hogy a gyerek hozzá sem szagol. Most meg mindet benyomta, és mikor az utolsó cseppeket kiitta a tányérból, mutatott a fazékre, hogy "tá". Azaz "azt ide". Akkor lefogtuk, hogy most már elég lesz, mert nincs gázálarc itthon. Pedig elõtte nyomott be egy nagy adagot ugyanabból a bébiételbõl, amit az elõbb említettem. És utána még megevett egy palacsintát, felét túrósan (otthoni), felét a mama lekvárjával.
Azt mondtam, hogy megy. Azt is, hogy mondta, hogy tenger. Talán azt még nem hogy ha adunk neki valamit, azt mondja köszi. Édes. Tisztára megfiatalodom tõle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése