Van egy kolleganőm, akinek a fogai összevissza keresztbe állnak. Amúgy érdekes jelenség lenne, de amikor kinyitja a száját, kénytelen vagyok máshová nézni. Gyakran meetingelünk. Egyébként róla is lehet mondani jót (mint a WD Hamupipőkében a kövér macskáról): biztosan jó szakember.
Egyik nap szóba került, hogy fáj a fogam, lehet, hogy megint egyet ki kell húzni. Nem örülnék neki, nem szeretnék műfogakat, sem beültetve, sem áthidalva, sem minden este beragasztva, cikinek érezném. Megszólalt egy kollegám: a kolleganő biztos alig várja, mikor cserélheti a saját fogait szépen formázott műfogakra. Mert onnantól ő is normális életet élhet.
Ha megszokja, hogy az emberek rá figyelnek, és nem veszik el a tekintetüket, mikor beszél - teszem hozzá magamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése