Párom telefonját megette a gyerek. Rágta, meg belecsorgatott egy adag nyálat, amitől az 5-ös gombja megdöglött. Szegény telefont feláldozzuk: megkapja a gyerek, de ehhez a páromnak új készülékre van szükség.
Nem egyszerű probléma. Ugyanis a Nokiánál dolgozva az ember vagy megszereti a Nokia telefonokat, vagy megutálja. Ez az ország meg Nokia ország, ahol a boltban 92 féle Nokia telefont kapni, 3 féle Samsungot, 2 féle LG-t, meg 1 féle ifont, igazi telefont, ami a párom szerint az talán 2-3 fajtát, abból legalább kettő érintőképernyős, ami nem kóser, mert kioldódik a zsebben és önálló életet él, és a gyereknek sem olyan élvezet nyomkodni, meg nyálazni.
Szerbiában kinéztünk egyfajta telefont, ami megfelelt volna a régi utódjául, csakhát kártyafüggő volt, amire a néni azt mondta, kikóserolható, extra pénzért, de nem náluk. Annak az ára 80 pénz volt. Gondoltuk, megkérjük az egyik kamionos rokont, hogy vesz egyet, elintézi az extrapénzes trükköt, és ha erre jár, elhozza magával, de az nagy idő. Na meg a szerb nyelv nem is mutat valami szépen egy telefonban, még meg kellene tanítani magyarul, vagy finnül, vagy angolul.
Még szerencse, hogy a párom ma ránézett az internetes boltra, mert ott meglátta ugyanezt a készüléket, tokkal vonóval, ingyen töltővel és akkuval, finn és angol nyelven, ráadásul kártyafüggetlenül összesen 74 pénzért. Irány az internetbolt a fű-öbölben, telefon a kosárban, a döglött telefon a lányom szájában, mindenki boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése