Nem tudom, ti hogy bírjátok ezt a dög meleget, én szenvedek. A Szentendrei úton 36 fokot mutatott, de lehet még több is. Dinnyével próbálom enyhíteni, pedig köztudott, hogy nem vagyok oda a dinnyéért.
Hehe, Gerandnak írtam, hogy lepasszolta az asszonyt, hogy meccset tudjon nézni, erre nini, magam is hazajövök, hogy a tévé előtt üljek és bámuljam a meccset...
Anyukám meg azt mondja, milyen édes a lány, talán ha legközelebb őt is hozom, már hoz majd nekik pohár vizet, vagy káét, vagy ha itt lenne, hozna apának sört a meccs mellé... De nem ezért jöttem.
Meg kellett venni a gyerekeknek a ballagási ajándékot, legalkalmasabb program ebben a melegben órákon keresztül plázázni és T-pontokban sorban állni. Végül 5230-ast kaptak, érintőset, amilyenre vágytak. Megígérték, hogy használni fogják a tokját.
Muris, hogy én vásárolok, de az ex kell hozzá, mert övé az előfizetés, és még kifizetni is neki kellett, mert a finn kártyám meg mintha nem működne a T-nél.
Anyukám csokifánkot csinált, olyan zsírban kisütött lufik, levegős, mint a képviselőfánk, hozzá csokoládészósz (csak hogy ne kelljen leírni azt, hogy csoki, sokan útálják a kétszótagú i-re rövidített szavakat, ubi, dumcsi, tali - mit röviít a buli? - de hát a lányom is azt mondja a katicára, hogy kati, meg a hátizsákra, hogy háti). Finom volt, mire öcsémék megjöttek elfogyott.
Jutott eszembe megkérdezni anyukámat, ismeri-e a bundás almát, azt mondta ismeri, bár emlékezetem szerint még soha nem ettem, de anyósomé nagyon finom volt fahéjas cukorral, ajánlom mindenkinek. Mind a kettő jó melegben is, kaja helyett.
Este elmentem levezekelni, de 100 kiló felett 30 fokban a futás, hogy is mondjam... totyogás.
És a receptek itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése