Lányunk első finn szava az volt, hogy kiitos (köszönöm), mikor a játszótéren kapott egy játékot, mondta. Most már azt is tudja, hogy tule (gyere), meg hogy moi (szia). A játszótéren kénytelenek vagyunk időnként finnül is mondani dolgokat, mert a szomszéd gyerekek csak azt értik, bár a finnek csak finnül, a hollandok csak hollandul beszéltek hozzá, mi is beszélhetnénk a többi gyerekhez csak magyarul, aztán pár év múlva hálásak lennének a szomszédok, hogy a gyerekeikeg megtanítottuk egy másik egzotikus ország nyelvére. Mert az az ország, ahol a tokaji aszu megterem, az nekik egzotikus.
Én meg megpróbálok linuxot upgradelni, a párom a kezembe nyomott egy 3 oldalas listát, hogy miket kell menteni, letölteni, fordítani, és visszaállítani, abból állítólag gyerekjáték. Kár, hogy már nem vagyok gyerek. Kérdezem a párom, hogy nem lenne-e egyszerűbb letölteni az új verziót, és installálni azt, de azt mondta, hogy nem. Hát, hiszek neki. Emlékszem, mikor megismertem, akkor is kernelt fordított, és már az első héten rá mertem bízni a szerverem admin jelszavát. De régen is volt.
Azon gondolkodtam, hogy kiteszek valahova a honlapomra olyan dolgokat, hogy "tudtad rólam"? Mint mondjuk a fenti sztorit. Mert semmi mással nem tudom magam megkülönböztetni más munkakeresőtől, csak ha valahol publikálom azt, hogy mi mindenhez értek vagy mi mindennel foglalkoztam. Mert sorra jönnek a levelek, hogy kösz, nem kellesz (megjött, amire a héten vártam, de hirtelen jött egy másik is, amire csak ezen a héten jelentkeztem, hát ezek legalább megmondták időben). Persze a jelentkezéskor nem látni, hogy az egyetemi diplomám kitűnő, hogy azóta is elvégeztem 2 felsőfokú iskolát, képes voltam tanulni és rengeteg vizsgát letenni, a legtöbbet jelesre, hogy rengeteg management könyvet olvasok, hogy szakmai dolgokban is szinten tartom magam, és mellette milyen jó apa vagyok, meg a többi, meg hogy mennyire megbízható vagyok. Szerintem aki felvételiztet, nem is hiszi el, hogy ilyen ember van, és azt hiszi hazudok, és nem vesz fel. Tiszta sor.
Francba. Még mindig nem tudom, hogy júliusban folytatódik-e a projektem, vagy kereshetek más munkát. Addig már csak 3 nap. Ez a főnök pénteken azt mondta, hogy kedden beszéljünk róla. Ezek szerint a két napos szabadságból (a hétfő-keddet akartam kivenni) csak egy lett. Szegény lányom, aki itt van, csak annyit lát, hogy apa dolgozik, és nincs szabadsága. Pedig mennyi szabadság lesz jövő csütörtöktől, ha a projektre mégsem kellek.
Egyébként jó itthon lenni, kicsit többet tudok a gyerekkel, a kisebbikkel játszani, és figyelni, melyik nap milyen új dolgokat mond. A "süti süti mamának" volt most az egyik legújabb. Ma egyenként eldugta a duplo figurákat, mindegyiket másik fiókba. Ha kérdeztem, hol a bárány, a megfelelő fiókot húzta ki. Okos. (I made this!) Ja, mosolygok magamban, ha azt mondom basszameg, utánam mondja. Ma finnül káromkodtam, hátha nem érti, azt is utánam mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése