Öltöny

Tegnap este felpróbáltam az öltönyömet, és vagy 5 kiló hiányzott ahhoz, hogy be tudjam gombolni a nadrágom. A kabát még beért, de a lapockámon feszült, szóval ciki lett volna abba menni. Szerencsére a drága világos nadrágom még rám jön, hozzá a drága ing, bár szorította a nyakam, de egész jól nézhettem ki. Ha már így játsszuk a felvételit, akkor felvettem a hozzá való szerelést.

A mélygarázsban öltöztem át. Közben elképzeltem, hogy az irodában szélesvásznon, HD adásban nézik a sztriptízem, nevettem magamban, és integettem a kamera felé. Aztán, mikor visszaparkoltam, vissza az egészet. Itt bent farmer+ing a divat, hát itt azt kapják.

Vajon, mikor az ember felöltözik öltönybe, mindenki tudja, hogy csak az interjú miatt, és pocsékul, idegenül érzi magát benne, az is csak a felvételiztetõk szórakoztatására van? Csak itt nem kell a HD kamera, ott van elõtted az alany élõben. És ha tudják, hogy az interjún mindenki másként viselkedik, mint közönséges munkakörülmények között, akkor minek az egész?

De ha mûködik, mint a piros-sárga könyvborító, akkor így kell csinálni. Kilógni a sorból nem gazdaságos. Pedig a tudásom egyedi, a diplomám egyedi...

Ejh, nem tudok ezzel a gondolattal megbarátkozni.

Mint ahogy azzal sem, hogy 3 konzulens cégen keresztül kell dolgozzak. Akkor legyen kevesebb a fizetés (de akár több is lehet, ha nem veszik le ennyien a sápot), csak legyen kiszámítható a jövõ. Legyen amibõl fizessem a hiteleket, és etessem a kis és nagy csibéimet.

Egyébként baromira tetszett, amit ez a cég mutatott. Itt jó lenne dolgozni. Strukturális változás lenne az életemben, ha nem is radikális.