Tegnap szóltak

Tegnap szólt a cégem, az alsó középsõ a négybõl, hogy ma munka után nyári parti, ugye jövök? Hát persze. Ha az ember megengedheti magának azt a luxust, hogy négy cége legyen, akkor megengedheti magának azt a luxust, hogy négyszer menjen nyári partizni. Egyébként CV-ket keresek nekik, bõvül a cég, újra száguld az ipar. A meghívóból látom, hogy már vagy 20 kollegám van, akik 90%-a román nevû, olyan nevet is láttam a listán, akivel korábban valahol máshol már dolgoztam. Hurrá közép-kelet európa, csak legyen mindannyiunknak munka az õszre.

Mert hogy ma szólt a tegnap-még-leendõ cégem, hogy mégsem engem választottak (nem kellesz a magas homlokoddal és löttyedt pocakoddal - persze én sem vennék fel ilyet, ki kell várni, míg teljesen kihullik a hajam, vagy egy kis sugár vagy kemoterápia kell ide) kis elkeseredés, depresszióm az ebéd végére elmúlt, finom rizskochot ettem, ami tegnap vacsoráról megmaradt, saját eperöntettel, amit a tegnap elõtti vacsoráról megmaradt eperbõl fõztem szörpnek, de annak kicsit híg lett, ezzel a kochhal meg jó volt.

Hol is tartottam? Ma este megyünk a hajóra, gyakorlom elõre a szomszédos szavakat: salut, mulcumies, cemau faszi?, mititei, placintá, lángos, ron, rol.