2010. július 15., csütörtök

Nyári ritmus, avagy a meleget kibírni

A déli országokban már rég feltalálták a sziesztát. Délben bezárnak az üzletek, az emberek elmennek pihenni és hûsölni. Lassan be kell vezessük ugyanezt Finnországban is. Mondjuk itt egy kicsit nehezebb lesz megvalósítani, mert a házakat nem hûsölésre és átszellõztetésre építették, hanem arra, hogy bent tarsa a meleget. Vályogfal, az kellene ide. Nagyanyáméknál kellemes hûs volt a házban. Nálunk dög meleg van a lakásban.

Délelõtt a kertben van árnyék, ott jár a szél, a délelõttöt, és kora délutánt ott lehet tölteni. Kettõig. Akkor valahova el kell menni: boltba, sétálni, az erdõbe. Délután, mikor enyhül valamit a hõség, irány a part. Ott is 2-3 óra elég. 6-7 körül haza, kezd elviselhetõ lenni a konyha, de a nappali és a háló, meg az udvar pokol. Vacsora után kimegyünk az udvarra, 7 körül kezdenek elõbújni a szomszédok is. Hinta, csúszka, szaladgálás után fürdetés, hancúrozás, és már 9 óra, de a gyerek még mindig aktív. Tegnap, hogy elfáradjon, elmentem vele sétálni, a sorra megnézni a szomszédok szép virágait. Na akkor, 10 körül van olyan jó az idõ, hogy az embernek kedve lenne olvasni, sétálni, locsolni az udvaron. 11-ig, fél 12-ig lehet is, akkortájt megy le a nap. Utána a lakásban is elviselhetõbb, végre lehet csinálni valami hasznosat, mosogatni, takarítani. 1-ig nincs is kedve az embernek lefeküdni aludni.

Ebben a melegben teljesen felborult a napirend. Ha nap közben aludnánk egy sort, sziesztáznánk, nem is hiányozna az esti alvás.

Nincsenek megjegyzések: