Mumus vacsorára

Ma gondoltam meglepem a családot, csinálok finom ebéddet. Míg kimentek a játszótérre, begyúrtam egy adag tésztát, s kiderült, megleptem magam. Benéztem a hűtőbe, hát ott egy nagy fazék gombapörkölt! Tegnap este főztem, hogy ma tudjunk enni pörkölt nokedlit salátával, s teljesen elfejeltettem. A gombócot félre tettem, elhalasztottam estére.

A nagy terv az volt, hogy valami olyat főzök, amit mindenki szeret, vegák is ehetik, jól jön, mikor a családban eggyel emelkedett a vegások száma, és pont most kapni magyar szilvát a helyi Spárban, jól bevásároltam belőle, el kéne használni, mielőtt elmászik. A mumus tehát a szilvásgombóc, nem a muumik, akikkel tegnap találkoztunk a helyi közösségi és bevásárló házban, de pikku mű (picimáj) annyira üvöltözött, hogy inkább eljöttünk.

Gömböc

Utálok szilvásgombócot főzni, mert a tészta híg, ragad, lehetetlen egyenletes vastagságú gombócot formázni, ha ráhajtom a szilvára elvékonyodik, kilyukad, a szilva kifolyik, ráadásul ha éppen jó az állaga, mert már újabb adag lisztet hozzákevertem, kiderül, hogy elfelejtettem újabb adag sót is adni hozzá.

A tésztája sótlan, ezért sózni kellett, a gömböcök laposak, ki is nyíltak, a szilvája túl savanyű, ezt meg cukrozni kellett, szóval sózott cukorral kenegettük. Azért 10 perc alatt elfogyott.

A gyerek jó kritikus, mikor megkóstolta, azt mondta: csipszet.