Amilyen nyugodtan indult a hét, olyan sűrű és kapkodós lett a végére. Hétfőn még azon méláztam, mit fogok micsinálni, ha egy hónapban csak 5 napot kell dolgoznom, hát, be kell valljam, nem álltam neki egyből álláskeresni, mégis megtaláltak 3 helyről, s hirtelen túl vagyok 2 interjún meg egy AC-n, amit csak egésznapos agyturkászásnak hívtunk, elkezdtem egy új projektet, megint 1oo százalék a leterhelésem, vagy minek mondják azt, hogy allokáció, s most meg lázas a készülődés, a gyereknek hamarosan másféléves születésnapja van, megyünk megünnepelni. Most jól elvagyunk, csak a rosszhírek aggasztanak, egyik kedvenc rokonom, akivel nagyokat politizáltunk még a nyáron is traktorokról, felvásárlási árakról, épp majdnem megnyerte a választásokat, s most kórházba került.
Valahogy a jó és a rossz dolgok kiegyenlítik egymást, sajnos, de harmónia van a világban, a világ össz entrópiája nulla, ha vektorosan összeadom mindet. És nincs ingyen ebéd. Akarom mondani, az nem lehet, hogy mindig mindenhol mindenkinek minden jó legyen, és a tőzsdei árfolyamok csak emelkedjenek.
És Rushkoff nagyon jókat ír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése