Minimál nyugdíj

Olvasói levél a helyi újságban: 40-50 között születettek most érik el a nyugdíjkorhatárt. Az a korosztály, amelyik helyretette az országot a háború után, felépítette azt a jóléti társadalmat, amiben most élünk, növekedési pályára állította. Köszönetként kiszúrják a szemüket a minimál nyugdíjjal, s bedugják õket valamelyik nyugdíjas otthonba, mert a gyerekeik - köszönet helyett - nagyívben tojnak a fejükre.

Finnországban február egytõl bevezetik a minimális nyugdíj fogalmát. Eddig szociális alapon 520 eurot kaptak, akik nem tudtak felmutatni elegendõ munkaviszonyt, háztartásbelik, mostantól 680 eurót kapnak minimál nyugdíj néven. Ez kb megegyezik egy kisebb lakás havi bérleti díjával.

Társadalmi változások vannak. Nem elég tudni, mennyibe kerül a házimozi, és mikor cserélem újra a tavalyi telefont. Valakinek ki kell fizetni azokat a nyugdíjakat.

Vissza kellene állítani a családokat.

Az utódaimnak építem a jövõt, ültetem a cseresznyefát, élvezik a gyümölcsét, legyenek hálásak érte, viseljék el, hogy még egy darabig itt vagyok, s én is élvezni szeretném amit létrehoztam. (A háború miatt nem volt, aki megnevelje ezt a korosztályt, s ez a neveletlenség rossz génként öröklõdött tovább.)

Úgy tûnik a világ fejvesztetten menekül a jövõbe, mert a jelenben élni képtelenség. Csak azt felejtik el, hogy a jövõ kiszámíthatatlan, s nem tudni elõre, paradicsom lesz-e ott vagy citrom a kondérban.