Pekka Ervast Finnország nagy gondolkodója, kb. akkora, mint nekünk Hamvas Béla. Száz évvel ezelõtti írásait olvasom, és meglepõdöm, hogy az akkori finn nyelv és a mai szinte teljesen megegyezik. Minden ragozás, kötõszó, de minden kifejezés és ige is érthetõ. Ami ennél fontosabb: amit akkor mondott, vagy írt, ugyanúgy érvényes ma is. Pedig annak már száz éve.
Hogy azóta meddig jutottunk mi, hétköznapi emberek a megértésében? Mintha a világ megállt volna fejlõdni. Fejben. Van azóta autónk, internetünk, ingyen blogunk (Pekka Ervast a drága nyomtatásra, és a gondolatok drága terjesztésére panaszkodik), de a gondolatok ugyan azok: az élet értelme, a környezetünk megismerése, a rendelkezésre álló tudás rendszerezése, folyamatos fejlõdés. A fejlõdésnek valahol az agyban kellene megszületnie, de mintha valami mágnes vagy gravitáció folyton visszahúzna bennünket. Pedig a gondolatokra nem hat a gravitáció.
Egyébként õ volt az, aki a Kalevalát, a finnek népi eposzát a britek grál legendájához hasonló misztikus (és szent) mûnek nevezte. Azért azt hozzátette, hogy nem bibliai értelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése