Érettségi előtt

Úgy érzem magam mint huszonegy éve, az érettségi elõtti napon. Találgattuk, vajon mibõl választhatunk a magyar vizsgán. Mindenkinek volt elképzelése, mindenki okoskodott, de ez az okoskodás csak arra volt jó, hogy elterelje a figyelmünket az izgalomról. Este nyugodtan feküdtem le, akkor még tudtam aludni ilyen jelentõs események elõtt. Ma lehet, hogy éjszakába nyúlóan a találgatásokat fogom olvasni, vajon megbánom-e, hogy ma nem vettem részvényeket.

13 éve, mikor elõször kezdtem telefonos cégnél dolgozni, globalizálni a mutlinacionált, a fõnököm azt tanácsolta, ne vegyek a cég részvényeibõl, mert az rossz elõjel: ha a cégnek rosszul megy, nem csak az állásomat veszíthetem el, a pénzem is. Mikor 2001-ben beszálltam, már késõ volt, és csak a szerencsén múlt, hogy nullszaldóval sikerült kiszállni. Kollegáim közül volt, aki százezret tett IT alapba, aztán a bukás után negyvenet vett ki belõle, Finn Márkában (1 FIM = 42 Ft that time). Megégetett a tõzsde, azóta nem fektettem be. Most ki tudja.

Lehet, ha az állásom ugrik, az tetszik a befektetõknek, és a részvény szárnyalni fog. Az is lehet, ha leépítés lesz, a részvényárfolyam is zuhan. Nehéz kiokoskodni, mi lesz a "piac" reakciója. Mert a piac az atyaúristen, a piac a kampó, õ mondja meg ki megy, ki marad (C) Toy Story.

A kampó 1:07-nél

Ami biztos, holnap reggel busszal megyünk, és a "mit" még kérdéses. Az is, vajon a buszon lesznek-e csomagok, vagy repjegyek, egyáltalán, visszajönnek-e a buszok. Holnap reggelig marad a találgatás, mint érettségi elõtt, aztán majd remélem, nagyot fellélegzünk.