Választások

Jönnek a választások. Hideg van, mínusz 15, a szocdemek ételt osztanak a belvárosban. Itt nálunk a centrumban. Ritka, ilyet még nem láttam. Valami gulyásleves féleséget adtak. Elgondolkoztam, ha rászorulnék, biztos megenném. Hússal is. Megvagyok hús nélkül, alkohol nélkül, különc, más, nem normális. Ma a nagypapa sört ivott, erős volt a kísértés, de hát másban sem vagyok normális, ikuban, testsúlyban, szőrösségben, gyerekek számában, ezt meg épp magam választottam. Sisu, csakazértis. Csakazértsem.

Pár napja ülök az orvosnál, várok az újonc alkalmassági vizsgára, ahol közlik, amit tudok, hogy túlsúly, érzem, veszélyben a háló a hasamban, s ni, ott a tévében, délután kettőkor Jorma Ollila, a Nokia volt vezérigazgatója, választási műsort moderál: a csinos miniszterelnök, és két másik pártvezér beszélget az elképzeléseikről. Lám, ide csúszott a nagyvezér, médiaszemélyiség lett, miközben az utódja új stratégiát és irányt mutat, s kezet ráz a kékhalállal. Ki tudja, lehet, hogy egyszer belőle is kormányfő lesz, vagy elnök. Nokiából meg provincia.

A szocdemek le vannak csúszva, beérték őket az eredeti finnek, rá vannak szorulva a hidegmunkára. Osztogatják a lufit, a levest, és a pizzéria üres. Az emberek inkább az ingyent választják. Mennyi szavazatot hoz a gulyásleves? Ha engem kérdeztek, inkább a zöldek. De mi, nem eredeti finnek nem szavazunk.