Sokat?

Írom a lányomnak, hogy sok locsolót. Mert a "vigyázzatok a nyulakkal" nekem valahogy nem jön be. (ki a franc találta ki?)

Írja vissza a lányom, apa, azt inkább ne, utálom a locslolkodást. Úgy érzem valamit elrontottunk, nem tanítottuk meg a locsolkodásra, tojást festeni, fogadni a vendégeket, beszélgetni, kínálni. Kellemetlen élmény. Talán azért, mert mi magunk is egy felesleges, kötelezõen letudandó ünnepnek tartottuk. A fiúknak jó, elidétlenkednek egy verset, és dõl a lé, lesz laptopra, lesz gördeszkára. Na de a lányoknak? 3 nap készülõdés, aztán 3 nap hajmosás.

Valahol az ünneplés lényege elveszett. Írom a lányomnak vissza, hogy akinek sok a locsolója, népszerû, és majd sok pasiból választhat. És hogy mennyi olyan, már felnõtt nõt ismerek, aki valamikor azon panaszkodott, bárcsak egy locsolója lenne. Mert nemhogy választani nem tud közülük, egy árva locsoló nem akad a környéken. Mert a locsolkodás lényege ez lehet. A locsolók potenciális kérõk. Jelentkezni kell, hogy a tanár felszólítson. Aki be sem megy az órára... Azok közül hogy válasszanak?

Itt Finnországban kezd egy kicsit elfogadottabb lenni a dolog. Bár már nem a párválasztás a tét, hisz mindenki családos. Többen megyünk, nem rohanunk, leülünk kicsit beszélgetni. A társaságnak egyre jobban akad el a nyelve, és egyre jobban csillog a szeme, de nem a fáradtságtól. Nagy kacagások. Jó ez így, egyszer egy évben. Hogy aztán a nõi oldalon mekkora munka, mekkora tortúra, fél napig várni, aztán mikor már kihûlt az étel, lemosták a sminket, és elindulnának a játszótérre a gyerekkel, beállít egy csürhe, ostort csattogtat, kurjongat, szaladgál, verekszik, dicsekszik, aztán 3 napig bûzlik. Szegény X azt kérte, õt csak vízzel, mert ma még vonatoznia kell, és még Magyarországon megértenék, mitõl büdös, itt fel se engednék a vonatra.

Érdekes volt a húsvét hús vét nélkül, mindenhol sonka, sonkával töltött tojás, sonkás leves, sonkás kalács, azért akadt a vegának is. Kalács. Leves. Alkoholmentes sör. Pálinkát azt nem gyártanak alkohol menteset?