Túlterhelődés

Nehéz az embernek minden nap túlszárnyalni magát. Azt hiszem, elégedetlenek vagyunk magunkkal, ha nem ugrunk mindig egyre magasabbra, ha nem futunk vagy úszunk gyorsabban, ha nem tartjuk kitartóan a fogyókúránkat, mintha állandóan a sikerre és a küzdelemre kellene koncentrálnunk, mintha ez lenne belénk programozva.

Ma túlszárnyaltam magam, megdöntöttem minden eddigi rekordomat palacsintaevésben. Úgy sültek, olyan hatalmas sebességgel a palacsinták, hogy 30-35 darabig meg sem álltam, s aztán úgy tűnt el az összes, hogy oda a párom feszes feneke és a hasdiétám, és jöhet megint az önsanyargató diéta. Persze, fogytán az otthonról hozott meggy, az ember már beosztja, minden napra egy maroknyi, ezzel már nem lakok jól, kell hozzá a tészta, a túró (mert ha nem esszük meg, az is megromlik, és hiába a drága repjegyes szállítás - ha nem mondtam volna még, azért járok haza, hogy legyőzhetetlen túró-étvágyamat importtal elégítsem ki). A cseresznye is fogy, bár lassabban, a meggyre veszélyesebb volt a tárolás, most a cseresznye fogy jobban. Szerencsére a finneknél most kezdett érni az eper, kitart egész nyáron, és azt is szeretem, szóval lesznek még gyümölcsnapok, de ma inkább szénhidrátnap volt, hús nélküli húslevessel.

Olvasom Eric Frommtól a szeretet művészetét, és minden oldalon Aha! élményem van, nagy felismerés, hogy jé, tényleg, árucikkek vagyunk, próbálunk mindig jobbak és jobbak lenni, és pocsékul érezzük magunkat, ha valami, adott esetben a fogyókúra nem úgy alakul, ahogy.

Még ma is kegyetlen a meleg, a jövő héten viszont jön már az enyhülés. Kiültettem a borsót és a zöldbabot, hamarosan saját zöldséget szüretelünk, amíg tart a meleg, locsolunk naponta kétszer, aztán talán az égiek átveszik ezt a feladatot. Holnap munka, valahogy nem várom annyira.

Mert a finneknél a vasárnap a "munkaszünet" (pünkösd, boltok zárva), és a hétfő már rendes munkanap.