Áfonya

Kislányom tegnap lila ruhában volt, és úgy hívta magát Áfonya. Áfonya hintázik. Apa, én nem L* vagyok, hanem Áfonya. Gyere lökd meg Áfonyát.


Előtte epret szedtünk, a tó már megint kékalgás, ami nem jó, idén annyi a fürdésnek ott, helyette az eperföldre mentünk, szépen érik az eper, szedtük kosárba, 5 euro/kilo, hoztuk haza, annyit, hogy ennyit nem igen ennénk meg, estére lekvár befőzést tervezünk.

Finom bukta volt ebédre, már nem tudom kinek a blogján láttam, gondoltam kipróbálom, életemben először, a francba a diétával, mindig, ha fogyni próbálok, csak hízok, hát akkor hagyjuk.

A gyűlölet evolúcióján töröm a fejem, nem tudom megfogalmazni, de érdekes terület. Moon tiszteletes könyvét olvasom, amit csak az egyesítő egyház tagjaitól lehet beszerezni (címe Békeszerető világpolgárként), és Pekka Ervastot, finn teozófust, és megtermékenyítik az agyockáimat, hogy mindenféle elméleteket agyalok ki, amit jó lenne valakivel megbeszélni, de ki az, akit az ilyen érdekel?

Beszabadultam ma egy keleti boltba, szokott az ilyenekben lenni vega virsli, ami finomabb, mint a nagyboltban kapható, hátha van nekik, de csak halal húsos volt, és erősen érdeklődött, miért nem eszem húst. Gondoltam nem avatom be a részletekbe, arab volt, még azt gondolná, hogy szórakozom vele, itt még a születésük óta vegetáriánus indiaiak is áttérnek a húsevésre. Isten szeme...

Nagyjából ennyi mára. Meleg van. Süt a nap, 30 fok, nem lehet elbújni előle, lepedőt akasztottunk kintre az ablak elé, az valamit segít.