Ami jó az rossz

Fasza ez a fülledt finn nyár, és milyen jó, hogy közel a tenger! ma potom kétszer voltunk sós vízben strandolni. A gyerek élvezi.


Közben azon jár az agyam, vajon miért van, hogy ami jó, az rossz?

Enni annyira, de annyira jó... de hízlal. Mozogni baromi jó, élvezni ahogy az izmok dolgoznak... de aztán jön a fáradtság, vagy sérülés, vagy szívritmuszavar. Ha meleg van, lehet fürdeni a tóban és a tengerben... de kék alga nő, ami bőrbetegséget, fülgyulladást, meg ki tudja milyen nyavaját okoz. Ha süt a nap, átjár (az isteni sugárzás) és melegít... de bőrrákot okoz. A szél kellemesen enyhíti a forróságot... de alattomos, mert elfeledteti az égető napot. Mi jó még? ... az is káros, mert fáradtságot okoz és szívritmuszavart.

Hozzá kell szoknunk, hogy a világunk kettős. Dialektikus. Egyensúlyozni kell az örömök és a mellékhatások között. Lásd még: tűz, atom, globalizáció, fejlődés, intenet.

-o-

Ma befőztem két kiló epret lekvárnak. 5 üveg lett, a szunában dunsztolódnak. Jó, hogy van ez a szauna... (Ebben vajon mi a rossz?) Egy pár kanálnyi maradt csomagolatlan, abból vacsoráztam, finom lett.

-o-

Ma Pekka Ervast-ot olvastam tovább. 1921-ben írja, kérdezi: hogy lehet az, hogy amit az emberiség közösen (kollektívan) kapott (földet, vizet, termést, ásványkincseket), az valaki magánvagyonként kisajátíthassa?

A kapitalizmusnál jobb társadalmi rendet még nem sikerült találni, de ez sem igazán jó. A kapitalizmus alapja a magánvagyon, mégis, hogy lehet az, hogy valaki jogot formál arra, hogy mások elől eltulajdonoljon olyan dolgokat, ami az emberi élethez nélkülözhetetlen? A nyersanyagokat, földet, vizet, termést közösen kellene kezelnünk, hogy mindenkinek elég jusson belőle. Na ez egy elég nagy gondolkodni való ma estére.