A nap nem tesz különbséget

"Hiába, no, az egyik legjobb dolog a világon, süttetni a hasunkat a nappal. A nap nem tesz különbséget. Süt boldogra, boldogtalanra." - gondolta Ló Szerafin.

Na ez az, errõl beszélek! A nap az. Független mindentõl süt, minden atomot megmozgat, ha akarod, ha nem. Mint a halál. Jön, ha akarod, ha nem. A külsõ erõ. A külsõ tényezõ. Megpróbálhatnánk, merõ gonoszságból elgáncsolni a napot. Hogy ne süssön. Hogy ne süssön mindenkire igazságtalanul egyformán. Süssön a gazdagabbra jobban (okozzon neki bõrrákot hamarabb), s megvan az igazság: ki itt a földön szegény, tovább marad.

Na ez hülyeség, olvassunk tovább.

"Na, vége a boldog napozásnak - mormogta Bruckner Szigfrid -, ennek jár az esze valamin. . Mocorogtak boldogtalanul, itt mindjárt vita kerekedik."

Tehát a gondolkodás okozza a boldogtalanságot! Ülünk itt a paradicsomban, lógatjuk a lábunk, süttetjük a hasunk, erre valaki elkezd gondolkodni. Evett a tudás fájáról. Aztán lesz nagy nagy boldogtalanság, mert ha valaki gondolkodik, akkor ott vita van. És ha vita van, akkor valaki nagyon boldogtalan lesz. Na de min vitatkoznak a négyszögletû kerek erdõ lakói?

"Nincs igazság a földön - mondta pátosszal [Vacskamati] -, még a napsütés is igazságtalan!
Most már Ló Szerafin is felkönyökölt.
- Már hogy lenne igazságtalan - méltatlankodott -, amikor egyformán süt rád is meg rám is. Meg mindenkire.
- Éppen hogy nem! - replikázott Vacskamati. - Neked például legalább tízszer akkora hasad van, mint nekem. Ami annyit jelent, hogy rád tízszer annyi napsütés jut, mint rám."

Na ja, akinek nagy a hasa, arra a nap többet, annak elõbb lesz bõrrákja. Teccikérteni? De végre megjött az az áldott esõ, locsolja a gyepet meg a kertet, érik az eper, a borsó, nyílik a virág és nõ a tök. Tegnap még tengerésztünk, ma itt egy kis lehülés. Lehet újra kerékpározni. Hajrá. És mindjárt itt a gyerekek...

Ez most fehér, nem sárga

idézetek: Lázár Ervin, A Négyszögletû Kerek Erdõ (Osiris 2006), 124. o