Tavazik

Asszem oregszem. 450 km vezetes mintha kezdene sok lenni, a gyerekek zajongasa mintha kezdene zavarni, es a labam is valahogy elgemberedett az 5-6 oras ut alatt, pedig 10 eve ketszer ekkora utakat tettunk a Lappfoldre. Nyugos vagyok mint a pici, aki meg ejfelkor sem alszik, csak nezem ahogy lanyom egy oraja telefonal a pasijanak, skype-n, a topartrol, a fiaim Catan telepeseit jatszanak, pontosabban veszekednek, en meg probalok a performancia teszt jelentesre koncentralni, amit meg szerda delig kellene elkuldeni, jo kis moka szabadsag alatt az orosz hatar mellett ronkazban, egy szigeten a tovidek kozepen, csak valahogy nem jon az ihlet meg a kesztetes. Most par nap pihi jon, vagy ki tudja, rohanas, Dilbert kony es Ezot Erika var az asztalon, gondolom arra nem is jut ido. Van itt valami csuszdas vizipark, gozhajo, strand a toban, 27 fok, nagy muzeum, erdei es vizi turak, a kozelben kozepkori var, a vilag legnagyobb fatemploma, szerdan itt lesz az egyik finn radio stabja koncertestul... szal akar egy hetet vagy kettot is el lehetne tolteni. meg jopar fizetest.

Elnezem, a finn gyerekek nappal napszurast kapnak, leegtt voros az arcuk, este meg jol megfaznak meztelenul, mikor mar lehult az ido csuszdaznak es hintaznak mezitlab, a szulok meg gilleznek es isznak, meg jo, hogy a gyerekek a szigetrol nem tudnak elkodorolni... ilyen a finn nyaralas.

Nem tul nomad: van teve, mosogatogep, van laptop, telefon, van net, skype, facebook...