Nem is olyan régen, ebéd közben még a kosher konyha volt a téma: milyen nehéz rendet tartani, elkülöníteni a húsos és tejes dolgokat. Meg tudtam érteni, akkoriban volt ez nálunk is terítéken, mikor kettõs konyhát vezettünk, voltak húsos és nemhúsos edények, kések, fakanalak, törlõkendõk. Akkor utána olvastam, s teteszett az ötlet, a színekkel való megkülönböztetés.
Mostanában a téma a gyerekvárás, minden gondolata ekörül kering. Hogy mekkora a baba, mikorra várható, mennyire nehéz ebben a forró finn nyárban a párjának. Két hét van még a számított idõig, s a baba már most 4 kiló felett, az orvosok szeretnék megindítani a szülést, õk kivárnák az idõt. Mellesleg a baba fiú, és a rabbi csak 1 hét múlva érkezik. Háát, nem értek hozzá, mit mondjak? Lehet szembeszállni az orvosok akaratával?
A múltkor ki volt akadva a kórházon. Arról panaszkodott, hogy amikor elmentek megnézni a szülõszobát, a nõvér folyton apáról és férjrõl beszélt, pedig õ sem nem apa, sem nem férj. Kilenc éve van törvény Finnországban a regisztrált élettársi kapcsolatról, szerinte már rég át kellett volna írni a felkészítõ tanfolyam szövegét nem-neutrálisabbra. Hisz bárkivel ott lehet segítõként az anyukája, a barátnõje, egy fizetett dúla, akárki. Azt mondja hülyén érezte magát, mikor apukának hívták. Pedig õ nõ, hívhatnák szimplán segítõkének, vagy társnak. (A biológiai apát donornak nevezi.)
Igen, a kolleganõm hamarosan apa lesz. Rám is rámragad az izgatottság, hisz voltam már párszor apa. Adnék neki tanácsot, na de vele errõl beszélni kínos, mégiscsak egy nõrõl van szó, erõsen konzervatív világnézettel...
1 megjegyzés:
Mesélj még ilyeneket :) Érdekel.
Megjegyzés küldése