Mint a Forma 1. Nézzük ahogy köröznek az autók, és titokban azt várjuk, hogy történjen valami váratlan, karambol, előzés, elkésett kerékcsere.
Olvassuk egymás blogjait, követjük egymás életét, és titokban azt várjuk, kivel mikor történik valami váratlan, kinek milyen akadályok jönnek, és azokat hogy ugorja át. Természetesen szurkolunk, örülünk a sikereknek, de ha probléma jön, kívülállóként csak bekiabálni tudunk, észt osztunk, mégis azt az életet annak a bloggernek kell le/megélnie.
Kukucs?
S ha valaki eltűnik a blogpályáról, dühösek vagyunk rá, mert nem hagy bennünket tovább kukucsolni.
4 megjegyzés:
Arra is vágyunk, hogy valaki nekünk ossza az észt? Valaki, akinek nem érdeke kedvesnek, és elnézőnek lennie? Kukucs :)!
de jó ez így. olyan mint a kocsmázás, csak éppen nem kell inni :D
Ezt szépen, pontosan megfogalmaztad! :)))
Ma strandon voltam egy 1 évessel, és ha a lányom nem kötötte volna mindenki orrára, hogy nem a sajátom, akkor simán azt hitte volna mindenki, hogy anyuka két gyerekkel (akikhez nyilván tartozik otthon egy apuka is, ha már ilyen pici a legkisebb...)
Kukucs! :)
Megjegyzés küldése