Kb. 18 éve, Budapest, kazetta és CD bolt. Jön be a vevõ az üzletbe, oldalán az oldaltáskás mobiltelefonnal - õ a vállakozó, fontos ember, bármikor elérhetik. Mindenhová magával vitte, még a vécére is, ha csörgött azonnal felvette, nehogy lemaradjon egy fontos üzleti lehetõségrõl.
Ma már a nagymamáknak is van telefonjuk. Fontosak õk is, a családnak, unokáknak, de a kultúra ugyanaz maradt.
2011 nyara, Budapest, 2-es villamos. Hosszan cseng a telefon, mire meghallja, elõkotorja, megszakad, és hangos kiabálással hívja vissza Micikét, hogy "jaj drágám, épp a villamoson vagyok, és mire felvettem, megszakadt, és egyébként is, finom a tegnap a kertben szüretelt eper."
Mikor lesz végre elfogadott újra, ha az ember nem elérhetõ, ha nem kommunikál azonnal, hanem visszahívja a hívót, mikor alkalmas? Talán lemarad egy fontos üzleti lehetõségrõl? A hivó fél megharagszik?
A hivó fél alapján igenis lehetne válogatni, hogy ezt most felveszem a villamoson is, Micikét meg majd visszahivom, ha leszálltam, vagy ha haza értem.
A csengõhanggal is lehetne kezdeni valamit, mert borzalmas, hogy minden percben csörög valahol valakinek a táskájában. Ugyan tegyétek már némára, vibrátorra, ha kikapcsolni nem akarjátok.
Ahogy a facebookra dobáljuk fel a fotókat, meg a státuszüzenetet, úgy osztjuk meg az életünket a villamos utazóközönségével. Nem azt mondja a BKV szabályzata, hogy mások által hallhatóan nem szabad üzemeltetni rádiót, lemezjátszót, televíziót, telefont?
-o-
Fiatal nõ beszél a kedvesével telefonon, hangja eltorzul, elváltozik, bájosan kedves, csöpögösen nyálas lesz. Nem természetes.
Nyájasság - divat lett ma Magyarországon. A barátokkal, párokkal, kollegákkal, fõnökkel, mindenkivel, ma már ez az elfogadott társasági érintkezési forma. Jaj, de cuki az új ruhácskád...
Mintha valami túlzott kedvesség, tisztelet lenne a másik irányában, de ez nem tisztelet. Ez félelem. Mintha jó kislány akarna lenni, túlontúl bájossággal próbál vele beszélni, nehogy kegyvesztett legyen, és elveszítse az anyai szeretetet. De ez nem szeretet, ez félelem, hogy magára marad...
Akik ott éltek, talán észre sem veszitek, de ha idõnként haza ruccanok, nagyon zavaróan észrevehetõ a különbség.
Pedig nem a külsõség számít.
-o-
3-4 éve kiakadtam rajta, hogy amerikában élõ osztálytársamat hívva mindig az üzenetrögzítõ jelentkezett, majd 2 perc mulva visszahívott. Válogat a burzsuly kapitalista, letagadja magát, s csak akkor hív, ha érdeke fûzõdik hozzá.
Ma valami hasonlót csinálok én is. Az a 4 telefonom, amin hívnak, többnyire otthon van, ha jött nap közben valami fontos hívás, vagy SMS, este válaszolok. A munkahelyi nálam van, ha fontos, azon elérnek. De az is le van halkítva, ha nagyon fontos, írjanak emailt, azt azonnal megkapom. De a gépem legtöbbször ki van kapcsolva, mert jobb szeretek papírra jegyzetelni, s az emailt, meg a hívást is akkor kapom meg, ha akarom. Akkor nyitom ki az ajtót, vagy az ablakot, és engedem be rajta a világot, amikor én akarom.
Ha életbevágóan fontos, hívjátok a kollegámat, akinél mindig ott van a telefonja, éjjel nappal, még a vécére is viszi, rajta keresztül üzenjetek, ha fontos. Vagy írjatok neki a facebookon, mert éjjel nappal rajta lóg, még a telefonján is megkapja az üzeneteket.
3-4 éve kiakadtam rajta, hogy amerikában élõ osztálytársamat hívva mindig az üzenetrögzítõ jelentkezett, majd 2 perc mulva visszahívott. Válogat a burzsuly kapitalista, letagadja magát, s csak akkor hív, ha érdeke fûzõdik hozzá.
Ma valami hasonlót csinálok én is. Az a 4 telefonom, amin hívnak, többnyire otthon van, ha jött nap közben valami fontos hívás, vagy SMS, este válaszolok. A munkahelyi nálam van, ha fontos, azon elérnek. De az is le van halkítva, ha nagyon fontos, írjanak emailt, azt azonnal megkapom. De a gépem legtöbbször ki van kapcsolva, mert jobb szeretek papírra jegyzetelni, s az emailt, meg a hívást is akkor kapom meg, ha akarom. Akkor nyitom ki az ajtót, vagy az ablakot, és engedem be rajta a világot, amikor én akarom.
Ha életbevágóan fontos, hívjátok a kollegámat, akinél mindig ott van a telefonja, éjjel nappal, még a vécére is viszi, rajta keresztül üzenjetek, ha fontos. Vagy írjatok neki a facebookon, mert éjjel nappal rajta lóg, még a telefonján is megkapja az üzeneteket.
4 megjegyzés:
Ez egy ötös bejegyzés!:)
Mi a skála két vége?
Finnországban az osztályzatok 1-10-ig mennek, 4-es meg bukas (ezert az 1-3 osztalyzatot mar nem is hasznaljak, csak a 4-est), az 5 eppen atmeno, a 10 a legjobb.
Nálam az egyes a bukás, az ötös a jeles. Szóval az én ötösöm a felső határ lenne.
Csillagos ötös is létezik, de azt csak fázós napokon osztogatom....;)
Érdekes a finn osztályozás!
Én az utcán és a járműveken felhangosítom a telefonom. Főleg, ha gyerek nélkül vagyok. Mert ki tudja, mikor és ki hív őmiatta, és akkor esetleg sarkon kell fordulni, és rohanni érte... És akkor is felhangosítom, amikor már nagyon szeretném, hogy valaki végre felhívjon. Le nem maradnék egy ilyen hívásról. És ha épp olyan a helyzet, akkor nem érdekel nemhogy a villamos utazóközönsége, de az egész világ se, beszélek azzal, aki a vonal másik végén engem akar. Lehet, hogy halkan, de lehet, hogy kizárom a külvilágot, és nem arra figyelek, aki mellettem nem fontos, hanem arra, aki a vonal másik végén fontos, mert éppen egy kicsit részt akar venni az életemben. Persze az is lehet, hogy visszahívom, ha leszálltam, hogy fesztelenebbül örülhessek neki.
Na ja, elérzékenyülni és szerelmes hangon beszélni természetesnek éppen természetes, a legtöbben elvarázsolódunk egy picit, az elején, vagy tán később is - normál esetben én sem mutogatnám ezt az állapotom, mert ez intim, csak a másiknak szól. Kivéve, ha a munkahelyen a munkatársak, otthon meg a gyerek miatt nem lehet szerelmesnek mutatkozni. Akkor marad a villamos. Vagy a vonat. Amíg úton van... Aztán vagy megérkezik, vagy nem. Eddig nem.
Megjegyzés küldése