Friss a nagy lófészbúkot!

Ketten ülünk a konyhában. Én vacsorázok, õ mélyen hallgat. Eszem a saját bazsalikomból készült pesztós tésztámat. Farkasszemet nézünk. Aztán megszólal. Beszélgetünk. Elég egyoldalú beszélgetés. Azt mondja, frissen reszelt. Nevetnem kell. Zacskós. Boltban vett. Szavatossági idõvel ellátott. Elõre reszelt grana padano sajt. Hogy az ördögben lenne már frissen reszelt? Pedig ott van olaszul rajta, hogy fresco. Fresco, a francokat. Azt is mondja, hogy eredeti olasz gasztronómiai élmény. Az élmény az lehet, hogy olasz, de hogy eredeti-e? Honnan az ördögbõl tudnám, mikor lenyelem, milyen érzés lenne Itáliában enni grana padano-t? Reszelt grana padanot? Na és hol gyártották ezt az eredeti olasz élményt? Made in Denmark. Aztán megeszem az utolsó reszelt szilánkját is, összegyûrom a zacskót, a szavatossági idõvel ellátottat, ami harsányan hirdeti, hogy friss reszelt sajt, a francokat friss, már vagy 2 hónapja reszelték, és a francokat olasz, ha dánsajtból van. Õ csak hallgat. Csak a gyomromban mordul egyet.