Folyománya: a mozi azért jó, mert játszik a biokémiánkkal, elõbb jól felnyomja az adrenalin szintet, aztán a film végén jön a megnyugvás, a megoldás, a happy end, és szerotonintúltengésben jövünk ki a terembõl, mindjárt szeretjük a világot, meg egymást, micsoda csapatépítés!
Jé, a csapatépítés is a szerotoninnal operál? Elõbb egy kis izgalom, aztán az összeborulás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése