Hadd emlékezzek meg a krumplihámozóról ma, e késõi órán. Ha tehetném, ódát írnék, színeset, de hát nem vagyok egy nagy Petõfi, inkább csak epikát bütykölök, azt is igen szerény képességekkel.
A krumplihámozó a férfi társadalom számára egyik leghasznosabb találmány. Elnéztem ma a feleségemet, hogy két kiló krumplit meghámozott egy szál késsel, egyenletes vastagon csupasztva meg a bõrét mindenütt. Erre egy férfi, szerintem, képtelen (magamból indulok ki), még ha szeret is borotválkozni (én nem), ezért elõszeretettel használom rendszeresen, mindig, ha csak tehetem. A hámozót. Holnapra nagy adag vega gulyást fõzök finn ismerõseinknek, ezen a késõ órán már kész is, s mikor a 2 kiló krumplihoz kellett még egy bõ fél kiló, magam kellett hámoznom, nem tudom mi lett volna velem hámozó nélkül. Így hát maradt is a burgonyából, nem csak gyufaszálra való.
Ha már a mennyiségnél tartunk, lemértem, hány adag lesz készen, nem fogjátok kitalálni hogyan. Lemértem a fazekam belsõ átmérõjét, centivel, és az edény magasságát, és a V=(d/2)^2*PI*m képlettel, ahol PI=π, 10 litert kaptam). Aztán lemértem az edényben a folyadékszint magasságát, ami 5.5 litert adott. Ugyan lemérhettem volna a tömegét is, az kb 5.5 kiló lett volna (ró egyenlõ 1, mint a vízé, fajsúlyt feltételezve). Uszkve kábé meghatároztam, hogy a gulyásom 12 fõre lesz elegendõ (400 grammot számolva koponyánként és 10% repetát feltételezve), de tálalás elõtt még fel kell tölteni, tehát kb 15-en jóllaknak belõle. El ne felejtsem elvinni a csípõs paprikát, mert akkor többnek jut a leves.
Az elõbb, míg a leves annyira kihûlt, hogy kitehessem a teraszra, azt számolgattam, hogyan számolja a kocsi a fogyasztást, meg a hátralevõ kilométereket, jegyzem, mennyit mentem, mennyivel (városi vagy autopályás), jegyzem a gép által jelzett megtehetõ távolságot, s innen vonok le messzemenõ következtetésket, hogy milyen messze mehetek még. Ha összejön a tuti képlet, képes leszek megjósolni a hátralevõ idõt, az eltelt évek, és a sebessegem alapján, a temetésem napjáig. Vagy a vogonokig.
A vogonokról jut eszembe, a lánnyal vonatoztunk, és a mozdony húzta a vogonokat. Nem jó szóvicc? Nem.
Tegnap erõsen gondolkoztunk hogyan hozassunk mutatóba gesztenyét, erre ni, ma szembejött a játszótéren egy kivilágítatlan gesztenyefa, alatta gesztenyével, sárguló gesztenyefalevéllel, és makkal, mert a szomszéd fa makkfa volt, örült ám a gyerek. De ezt már csak úgy mondom, hogy nem fontos. Nem volt a közelben bot, amivel ledobtam volna magunknak pár gesztenyét, majdnem a telefonomat dobáltam örömömben, azt, amit már eladtam mígósat. Aztán kicsit észbekaptam, nem hagyom futni a nyulat, sokat kell trógerolni azért a benzinrevalóért.
Holnap aztán nagyot utazunk, remélem szépen termeli vissza majd a kocsi a hátramaradó kilométereket, mert az autopályán visszatölti a benzint a tankba, a kimutatásom szerint. Ezt a trükköt szeretném felhasználni az életem meghosszabbítására is, de ezt nem szabad elárulni senkinek, hogy ha gyorsabban élek, több évem marad hátra. Már einstein relativitáselmélete is kimondta a térgörbületet. Ezért voltunk a játszótéren, relatív melegen sütött a nap. 13 fok volt és még nem esett a hó sem.
Most el, mert körbeérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése