Le Havre

Friss élményeim vannak a Le Havre Kaurismäki moziról, gyorsan összefoglalom a saját benyomásaimat, míg el nem illannak. Retro mozihoz retro mozi dukál, Helsinkiben az ország legöregebb mozija az 1909-ben megnyílt (azóta nevet változtatott és felújított) Maxim, igazi régimozi élmény. És a film is: 60-as évek beli bútorok, zenegépek, rádió, busz és autók, emberek, még egy öreg zenekart is összekapartak a temetésük elõtt, akik mind egy nemes célért dolgoznak. A történet kedves, emberségrõl, barátságról (mondhatjuk hogy kapcsolatokról) szól, és kis hazugságokról. A felügyelõ, aki Inspector Gadget-re hajaz, segít a "szürkegazdaságnak", aki a városban szakadt foglalkozást vagy boltot ûz, a feleség is hazudik egy picit, csak a szomszéd besúgó, az nem hazudik, hogy aztán a film végén a rendezõ is hazudjon egyet, a várható befejezés helyett odakanyarint egy másikat. A képek, a helyszínek, a színészek (a Kaurismäki filmekbõl jól ismert Kati Outinen játssza a haldokló feleséget), és a történet miatt is érdemes megnézni. Talán egy kicsit a Gomolygó felhõkre hajaz a film, de franciább a finnél. Igazi Kaurismäki.

Kati Outinen hazudik

A jóságos Bigyó / Gógyi / Gadget felügyelõ is hazudik