A világ tágul

mondta Einstein. Hawking magyarázza, hogy a világ gyorsuló ütemben tágul. Én meg azt mondom, minden relatív. Ezt is Einstein mondta. Mi van, ha nem a világ tágul gyorsuló ütemben, hanem a megfigyelő zsugorodik gyorsuló ütemben? Ha egyre csökken a méretem, mint a Drágám a kölykök összementek moziban, a világot egyre nagyobbnak fogom érzékelni körülöttem. Mi van akkor, a világ kezdetben egy hógolyó méretű labdacs volt, amiben a dolgok elkedztek egyre zsugorodni, úgy, hogy a közöttük levő tér egyre ritkult (a ködből bolgyók és galaxisok tömörödtek össze), s most már át lehet látni egyik galaxisból a másikba, s egy egy galaxis olyan kicsi, hogy tényleg elfér Orion övén (MiB). Mi is kicsinyszünk, s egyre nagyobbnak látjuk ezt a világot. És az adósságspirál sem növekszik valójában, sem az infláció, és a tévéképernyő is változatlan, csak mi vagyunk egyre picibbek mellett.

Határozottan érzem, ahogy az agyam zsugorodik.

Úgy tudom elképzelni, mintha a világ közepén valaki kihúzta volna a dugót, és az anyag valami más világba folyna át belőle, egy féreglyukon, vagy egy portálon (csillagkapun) keresztül. S hogy mi az a fekete anyag? Az, amivel a 42 napos csirkehúst bekenik az ideológusok.

Hallom a recsegést, ahogy felszakadoznak a szinapszisok, és közöttük elszállnak a sötét anyagba a felszabadult mémek. Valaki kihúzta a dugót.

Ebéd közben megbeszéltük ezt a csirkés dolgot. R szegény hamar távozott, utólag is elnézést a témafelvetés miatt, gondolom, a szívébe zárt ma. Arra jutottunk, hogy rájöttünk, miért gyógyít a nagyi csirkelevese. Mikor gyerek voltam, mindig mondták, hogy megfázásra jó a csirke. Mert az állatot megelőzésképpen antibiotikummal etetik, s ha abból főzünk egy jó pipilevest, attól meggyógyulunk. Tiszta sor.

Nagyon jó a munkahelyi kollektíva.