Takarodj!

Cicának azt mondjuk sicc, madárnak azt hogy hess, ha el akarjuk zavarni. A kutyának mit mondanátok? Annak idején, mikor mindig megugattak a kutyák, biztos kiszagolták, hogy az átlagnál magasabb az ikum és füstöl az agyam (felég a hajam, ahogy V* fiam szokta mondani), azt mondtam azoknak a büdös dögöknek, hogy helyedre. És lám majd mind elmentek a helyükre. Ha elég határozottan mondtam. Határozottság segít kimászni a nehéz helyzetbõl. A büdösbõl. Határozott vezetõt akkor is követik, ha rossz irányba megy. Mit tegyek, ha megint bûzlik, és ha nem tudom a varázsszót, amivel a picsába elküldhetném mind a barmokat?

Kisfiú játszik az árokparton, kergeti a libákat:
- Hess a picsába! Hess a picsába!
Arra jön a pap, megkérdi:
- Mondd csak kisfiú, miért kell káromkodni? Elég, ha csak azt mondod nekik, hogy hess, akkor is eltakarodnak a picsába.

Ott tartok, hogy lecserélem magam, beajánlok valakit magam helyett, mert nem bírom. Mondhatom, hogy nem vagyok elég kompetens erre a feladatra, mondhatom azt, hogy ez egész embert kíván, én csak fél vagyok (55%-om van erre a projektre), mondhatom azt, hogy én magasabb szintû manager vagyok és a kétkezi munka büdös, de bevallani azt, hogy nem tudom csinálni, hát az ciki. Van két olyan feladatom, amit ha nem fejezek be év végéig, nem kapok bónuszt. De nincs rá idõm, mert projektekre kellett beosztanom magam. És fáj. Harapnak. És ugatnak. És nagyon nagyon büdös van.

Ma reggel áttették a háromnegyed kilences negyed órás állva elfogyasztott megbeszélést 9-re, és mától ugyanez a napi röp-találkozó fél órás lett. Minden fontosabb megbeszélésem, más munkám, a tanfolyamok, amit tartok, mind akkor kezdõdnek. De ott kell lenni személyesen. Minden nap. Betegen is. Betelefonálni nem lehet. Ülni nem lehet. Kiabálnék. Mert fáj, ha harapnak. Mert bûzlik. Leültem, a projekt vezetõ felállított. Azt mondtam, ha fél órás, nem állom végig. Ha nem fér bele negyed órába, az már nem agile, azt ülve szoktuk csinálni. Mikromenedzsment. Beszámoló. Bizalomhiány.

Az én dolgom lenne kócsolni a kedélyeket, ha rossz irányba indulnak, megállítani. Én meg azt mondtam, a projekt vezetõ az egyszemélyes felelõs, ha szakadékba akar ugrani, tegye. Nem vagyok alkalmas, nem vagyok kompetens, nem vagyok senki, nem parancsolok senkinek. Másfél hónap múlva úgyis minden más lesz, ki tudja, mit fogunk csinálni. A projekt úgyis késni fog, mert ilyenek a projektek. Cseréljetek le, ki akarok szállni. Mert így hajnalig rágódok rajta, mint azok a kutyák a mócsingon, takarodj a helyedre. Én meg fáradt vagyok, beteg vagyok, kicsi vagyok, szomorú vagyok. És... Éjfélkor már aludni szeretnék.