Párosítás

A munkahelyen párosítás zajlik. Vannak a munkaerõk, és vannak a munkakörök. A körökbe erõket párosítanak. Sorban állnak az emberek és a feladatok, és láthatatlan kezek átrendezik a sakktáblát. Átszervezés. Ennek kapcsán ma a szerzett (elrendezett) házasságorkól beszélgettünk indiai kollegáimmal. Hogy mindegyiküknek a család talált feleséget, és az esetek 90 százalékában a dolog beválik. A családok keresnek feleséget, megegyeznek a másik családdal, aztán összeismertetik a fiatalokat, akik kapnak két hetet, hogy ismerkedjenek, kóstolgassák egymást. Az esetek nagy részében nem csak megszokják egymást, meg is szeretik. Épp mondom nekik, hogy nekünk, az európai kulturában mennyire hihetetlen, és meglepõ, hogy ez mûködik. Erre megkérdi az egyik: és ti hogyan ismerkedtetek össze? Hogy mi? Volt egy tatarozás buli, egy balkon avató, ahol kollegák és ismerõsök hívtak, és összeismertettek. Hát ez nem házasságszerzés?

Azóta azon agyalok, hogy miért van nálunk ilyen magas válandóság, náluk meg csak 10%. A párom szerint Eckhart Tolle tudja a választ: nem társat keresünk, hanem egy fájdalomtestet, akivel a mi fájdalomtestünk jól elvan. Együtt jó elkesergünk. A szerzett házasságnál meg nem az ego dönt, hanem a csillagállás, meg a családi kapcsolatok, az azonos értékrend (kaszt, vallás).

Ha a csillagok alapján választanánk, vagy csak egyszerûen véletlenszerûen, esetleg egy láthatatlan kéz választana, mint a munkahelyi átrendezésnél, boldogabb lehetne mindenki, boldogabb lehetne a társadalom.