Útálom az arckönyvet, csak azért regisztráltam magam újra, mert a lányommal és a fiaimmal ott tudok kommunikálni. Azóta is sorra olyan ebbereket dob fel mint lehetséges ismerõst, akiket nem szívesen jelölnék "barátnak". A kollegáim, a fõnököm, a volt feleségem, gyerekkoris iskolatársak, de valahonnan még az óvodáskori szerelmemet is beajánlotta. Honnan szedi? És miért nem tudom megmondani neki, hogy kösz, nem kérek ilyen ajálnlatokat?
Úgy néz ki, ha fenn vagyok az is baj (mert nem követem úgy az eseményeket, ahogy mások), ha nem vagyok fenn, az is baj, mert akkor nem találnak meg az eladó tökök, meg nem értesülök az olyan bulikról, mint a tegnap esti. Ha valaki nem él ebben a virtuális világban, a való világ eseményeirõl is lemarad...
De leginkább azért utálom, mert megoszt, mert azon kell dilemmáznom, hogy rajta legyek-e vagy se.
7 megjegyzés:
Közben többen kérdeztétek magánban, mutatom, hol lehet leiratkozni:
http://www.facebook.com/help/contact.php?show_form=delete_account
jaj te Betond, 10 percen keresztül gondolkodtam azon, mi az az arckönyv :D (én nem leledzem rajta)
Egyébként a skype nagyszerű kommunikációs felület.
Te is az iwiwen nyomulsz?
A skype tényleg jó, de az nem szociálmédia. Vagy mégsem?
hogy nyomulok, az azért túlzás, mondjuk, hogy ott a nevem.
Jaaa, szociálmédia. Hogy az kell. Hát, én elég zárt életmódot folytatok, s milyen jó (viszont, ha a húgomról akarok megtudni valamit, akkor szociálmédia:) ) .
NNa, én meg a gyerekeimet ott találom, naponta akár háromszor is. Ha ott írok nekik, arra válaszolnak. Szerintem már el is felejtették mi az az email, a telefon meg drága.
Bár ahogy mondod, a skype csodákat tenni... de nekik mindig elfogy a mikrofonos fejhallgató, mert megeszi a kutya vagy a macska. Az ördögbe nem tudom rávenni a 16-18 éveseket, hogy skype-oljanak.
És mondd csak, a blogodat szokták olvasni? (aztahétmeganyolcát,hogy neked milyen nagy gyerekeid vannak...:) )
szerencsere nemhiszem
Megjegyzés küldése