Májlsztón

Újabb nagy májlsztón, mérföldkõn vagyunk túl: tegnap a gyermek pelenka nélkül aludt. Ma is így kérte: bugyiban. Meglássuk.

Holnap a munkahelyen van nagy buli, kész kellene legyen a projekt, de az automatikus adattovábbítás még nem megy, tehát igazán tesztelni sem tudtunk elkezdeni, ezek rajtam fogják elverni a port, hogy miért nem teszteltem le a rendszert idõben, hát azért, mert nincs kész, nincs mit tesztelni. Mindig a tesztereket szídják, hogy miattunk késik a projekt, és hogy mi teszünk bele túl sok defektet, mert ha nem tesztelnénk, nem lenne defekt. Mert mi vagyunk a folyamat végén, még szép, hogy ha valaki csúszik, a mi munkánk biztos csúszik. Olyan ez mint bebútorozni a lakást mielõtt a falak és a tetõ állnának.

Reggel azon gondolkodtam, mindjárt itt az év vége, és be kell vallani mivel gyarapodtam idén és mit tervezek a hátralevõ életemmel, és a nagy sötét téli estéken kívül nem látok semmit, sem nem látom elõre bedõlnek-e a bankbetétek, megkoronázzák-e VV Gergõt, az új Alekoszt, vagy beveszik-e a gyereket óvodába. Szójavirslis sütemény az biztos lesz, buli is lesz, ha minden igaz, ott leszünk mi is.

Még egy milestone, talán még nem is mondtam, megjött a finn vizsga eredménye.

Update: mégegy: ez a pici csöppség megtanulta használni a tapipadot, úgy egerészik, mint bárki más, most már egyedül játszik a luhuhún (egyszervolt.hu).

Hát, remélem mindenkinek jól alakul az év vége, és minden rászoruló talál magának tûzoltót.