Egyik nap arra ébredtem, hogy jól tökönrugtak álmomban. Nézegetem, hát semmi bajom. Na de estére úgy megfájdult mindenem, hogy volt ott vakbél, volt melanoma, volt vastagbélrák, meg minden, para - s mint tudjuk, a para fogyaszt, ma reggel újra 103-mal kezdõdött a mérlegen a szám. Hosszú ideje nem voltam ennyire karcsú.
Köszönhetõ ez annak is, hogy reform kajákat eszünk. Ott van például a szárított kantarell (róka-) gomba, amit a párom "finn mamája" hozott ajándékba, annak az íze annyira passzolt a tegnapi keleti rizottó pikáns ízével (a recept szerint 250g darálthús kellett volna bele, helyette volt a 15g szárított rókagomba), na meg a spenótos tészta. A Dr Ötkernek van egy spenótos Ristorante pizzája, ami annyira finom, hogy megpróbáltam utánozni az ízét. Friss spenótot megpároltam, apróra vágtam, fokhagymával "megsütöttem", és azt tettem rétegesen tészta és paradicsomszósz közé (vagyis egy sor tészta, egy sor spenót, egy sor paradicsom tésztaszósz, megint egy sor tészta, spenót, paradicsom, közé feta sajt, tetejére mozzarella, 30 perc sütés és nyamm.
Kint hideg, mínusz tizenkettõ, de, vagy éppen pont ezért ragyog a nap, ki kellene menni kicsit síelni, szánkózni, mozogni. A gyerek bábszínházat játszik, a vendégek (Anna baba, a Szamár és Kajlapuhi, a sírós barnamedve) sálban nézik az elõadást, meg ne fázzon a torkuk.
Tegnap épp a magyar tévére kattintottam, mikor Brian Joubert ismételte 2004-es világbajnokságon futott mátrixos kûrjét, hát, érdekes dézsavû érzés, bár a gyerek már sokkal idõsebb, és a pontozásnak sem kedvez az a koreográfia. Mikor volt már, mikor a lányom ott szedte a virágot és integetett Plushenko mellett... Na majd a kicsi, csak meg kellene vele szerettetni a korcsolyát.
Ha több idõm lenne, olvasnék, vagy megnéznék egy filmet. Most el.
1 megjegyzés:
az a dr ötker spenótos pizza nekem is sokáig kedvencem volt. amióta nem eszem, nem hiányzik. ill. eddig nem hiányzott, de most hogy így eszembe juttatttad...
Megjegyzés küldése