2012. február 27., hétfő

Amúgy minden tök jó, csak ez a valami mókás

Jó ez a szédülés. Mókássá teszi a mindennapot. Akkor jön rám, amikor nem várom. Mikor rájövök, hogy mégsem földrengés, nagy kõ esik le a szívemrõl, mert elég, ha csak megkapaszkodom valamiben, és nem esek el, nem esik a fejemre semmi.

Mindjárt felnõtt apuka leszek, mert a lányom betölti a 18-at. Mennyire vártam ezt az idõt, és nesze, eljött. Ezt a pár napot falnak támaszkodva is kibírom.

Volt ma egy jó hír is, a finn újság írta, hogy találtak valami szert, amivel a melanoma visszaszorítható. Vajon a nem-gázos anyajegyek ellen is van ellenszer? A test és a lélek tisztán tartása? Vírusok kizavarása? És szédülés ellen?

3 éves lányom megtanulta mondani: apa menj el. Nem bírja a szagom, vagy nem bírja, ha hangosabban rászólok, amikor hisztizik vagy nem öltözik vagy nem eszik vagy nem alszik. Most ott tartunk, hogy úgy érzem, boldogabb lenne neki nélkülem.

Indiai kollegámmal a reinkarnációról értekeztünk. Melléfogtam: nem vallásos indiai. De azért jógázni jógázik. Szkeptikus, és ugyanolyan lelki bajai vannak itt Finnországban, mint bárki másnak. Most együtt keressük a kapaszkodókat. Vajon mennyire szabad beavatnom? És együtt fogyókúrázunk.

Most azon gondolkodok, hogy mire ez a kis csibe 18 lesz, az még 15 év, vajon tart-e addig még ez a világ, vagy összeomlik Európával együtt (szerintem nem lesz itt világvége decemberben), és vajon kitartok-e még addig? Azt hiszem, ha akarom, akkor kibírom, de vajon akarok-e még 15 évet idegeskedni, aggódni, parázni, vagy van valami más megoldás? Kivágatni mind azt a 200 anyajegyet? Na ja, a bõrátültetés.

Ma elhatároztam, ha a fene fenét eszik is, lefogyok. Találkoztam valakivel, akinél cukorbetegséget diagnosztizáltak. Minden esélyem megvan nekem is rá, de nem szeretném, szóval inkább fogyni fogok. Hogy hogyan, azt nem tudom. A terv a kevesebbet evés lenne, és a több mozgás. Talán a szoc fóbiát is le tudom gyõzni a cél érdekében, és beállok zumbázni. Hát az vicces lesz, amikor a tehén ugrál.

Hát nem valami jó, megint hideg van, ´és véget ért a való világ, de legalább az Attila gyõzött.

3 megjegyzés:

LJ írta...

Hehe az en fiam azt mondja, hogy "Hess, hess", meg kivezet a szobajabol es becsukja az ajtot. Meg "csak" 2.5 eves, mi lesz itt kerem mikor kamaszodni fog??? :D

Névtelen írta...

Hah Botond megérkezett a menetrendszerinti pesszimista bejegyzés? Remélem jössz holnap enni velünk és elmúlik. Szédelgés szimplán lehet lelki vagy "tavaszi fáradtság", egyél vmi multivitamint (B és D elônyben), hátha az segít. Addig is sok szeretettel ajánlom ezt a bejegyzést, hátha más perspektívába helyezi a dolgokat: http://www.lustanyu.hu/2011/04/kapalas-elhozza-vilagbeket.html (mondjuk lehet hogy már ismered, de lustanyu jó, olvasad ;))
R.

Névtelen írta...

Na ja, a D vitamin. Érdekeseket olvasok róla mostanában. Szerintem is szedjed, jó sokat. Most már a "hagyományos" orvoslás is kezdi belátni, hogy sokkal több kell belőle, nem csak Szendi Gábor nyomja ezerrel. Volt is nemrég az origo-n egy cikk.

A lányom kb. ennyi idősen folyton rám szólt, hogy ne énekeljek. Nagyon sokáig csinálta. Nagyon rossz volt.

Ellenben a húgom lánya mindjárt kettő, ha megérkezem, megáll előttem, a cipőm még le sem vehettem, de már mondja, hogy gyere, és aztán kézenfogva vezet ide-oda a lakásban, ahová épp menni van kedve.
Kata