Kegyes hazugság

Ahogy a gyermek tudata fejlõdik, már meg tudja fogalmazni, mi bántja, mi zavarja, és ki is mondja keményen, mert az a tanult jótékony hazudás, amit akkor használunk, mikor valakit nem akarunk megbántani, még nem alakult ki benne. Szóval gyakran mondja, hogy apa menj el, apa nem szeretlek.

Azért érdemes óvodába járni, és az apának óvodába vinnie gyermekét, mert akkor és ott a megszeppent öltözés és a csoportba/helyiségbe bemenés, vagy az óvónõ kezébe bömbölve történõ átadás között elhangzanak olyan gyöngyszemek, minthogy "apa ne hagyj itt", "apa maradj itt velem játszani", "apa nagyon szeretlek".

Bár az is lehet, hogy a gyerek mégiscsak megtanulta már ebben az életkorban azt a jótékony hazugságot, és képes hamisat állítani, ha a helyzet úgy kívánja.

Mindenesetre kettõs érzéssel jöttem el az óvodából, és magam is elhiszem, hogy a társadalmi rend igazságtalan, és a munkahelyet csak azért találták ki, hogy az apák ne lehessenek együtt családjaikkal (ez itt most általános többes, nem arra gondolok, hogy bármelyik apának egyszerre több családja lenne, bár idõben egymás után lehet egy embernek két családja, ahogy velem is történt, remélem értitek, mit akarok mondani), és az óvoda az a hely, ahova a gyereket megõrzésre és bérnevelésre le lehet tenni, hogy a szülõk kedvükre szórakozzanak a számítógép billenttûzettel, meg az elveszett ppt dokumentumokkal.