Megtörtént a lehetetlen! A feleségem szokta mondani, hogy hozzánk nem érdemes betörni, sem a lakásba, sem a kocsiba, mert nálunk semmi értéket nem találnak (ha nem vagyunk otthon), s hozzánk csak betenni tudna valami értékeset a rabló, nem elvinni. Na ez tegnap megtörtént.
Sport után öltözök, megyek haza, s otthon veszem észre, hogy "be" vagyok zsebelve: a nadrágom zsebében idegen mobiltelefon. Nézem, de nem rémlik, hogy láttam volna, arra sem emlékszem, hogy feledékenységemben felkaptam volna a tornateremben vagy az öltözõben, egyszerûen a fogása is idegen, nem jut eszembe róla semmi emlék, pedig csak 10 perce jöttem el onnan. Arról nem is beszélve, hogy mindenféle sugárzásoktól való parámban véletlen sem tennék sugárzó tárgyat a zsebembe közvetlen a férfiasságom mellé.
Aztán nyomozás: a telefon be volt kapcsolva. Felhívtam az utoljára hívott számot, érdekes, én is ismerem az illetõt, aki mondja, hogy szia Xxx. Mondom neki köszi, most már tudom kié a telefon.
Történt ugyanis az, hogy a tornaterem öltözõjében valaki véletlen az én szekrényemben az én nadrágom zsebébe dugta be a telefonját, amit csak otthon vettem észre. S még fel is hívta magát, felvettem, de nem szólt vagy hallgatott bele, hiába hallóztam, s hallom, ahogy a túloldalon mondja: nincs meg, pedig ide tettem a nadrágom zsebébe... :)
Aztán persze happy end, sikeresen megszabadultam tõle. De mi lenne, ha valaki atombombát, vagy kábítószert, vagy terhelõ vallomást csempészne a holmiaim közé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése