Hozott anyagból dolgozok, még mindig olvasom a gondolkodási hibákat. Hiába na, busszal járok, és végre van idõm olvasni.
Gondolkodási hibaként említi a szerzõ, hogy utólag könnyû okosnak lenni. Egy esemény bekövetkezte után úgy érezzük, hogy azt az eseményt elõre láttuk. A helyzet az, hogy a jövõre nézve nem tudunk jó jóslatokat adni, utólag mégis úgy érezzük, hogy elõre látható volt, mint fog a Google ilyen hatalmassá nõni, vagy hogy a Nokia stratégiája (a symbian kidobása) csõdbe vitte a céget. Jelez a hazugság detektor? Na ja, ez még nem történt meg.
A dolog a viccre hasonlít: a történet kezdetekor nem tudjuk, mi lesz a csattanó, de miután meghallgattuk a viccet, már tudjuk, hogy az elejébõl a vége levezethetõ lett volna, csak nem gondoltunk rá. Ezt Baracskai laterális gondolkodásnak nevezi.
A fenti problémára tanács: vezessünk naplót, az elõérzeteinket, a jóslásainkat jegyezzük fel, meg fogjuk látni, mennyire gyenge jövendõmondók vagyunk.
Nekem nagyon tetszik a könyv, egy csomó olyan dolog visszaköszön belõle, amit a coaching iskolában hallottam elõször.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése