Kezdõdik. Alig olvadt el a hó, nyílt ki virág, zöldülõ fák levele, már itt is Iván, a rettenthetetlen, a megfékezhetetlen - a franc essen bele, hogy nem hagy elaludni, és ébreszt 4 óra tájt. Kint a kertben faszéken (lovagol a vaj a kenyéren...) madárdal alatt, meg a kék ég, sehol az est, rest, a görcs álljon beléd.
Próbálok mosolyogni, hogy túléljek, már megy az XML olvasás, egy jó film kellene mozibubus agyamnak. Tedet hallgatok.
Ja a nemalvás, az éjféli naplemente, a hajnali háromórás birkadás, holnapi véradás, amputáció, fegyverropogás meg a farkasok, meg a szarvas szakács a kondér mellet, kell a francnak, inkább kihagyom, és átmozizom.
Be kellene menni, csíp szunyog, legalább érzem ébr' vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése