2013. szeptember 27., péntek
Nem áll meg
A szomszédban bezártak egy éttermet, a helyén új H&M nyílt. (Jó a bevásárlóközpontnak, ha nem fogy a fagyi, árulnak esernyõt.) Talán azt jelenti, hogy az embereknek nincs most pénzük szórakozni, de jön a tél, és szükségük van kesztyûre, sapkára, meleg ruhára. Kerestem otthon, nem találom a vékony kesztyûm, sem a sapkám, kellene már. A feleségem biztos tudná, hol keressem, de ilyen apróság miatt nem keresem, próbálok önállósodni. Valamelyik reggel deres volt a völgy, ma kb 8 fokkal nyitott, ez már sokkal elviselhetõbb mint az elmúlt 3-4 nap. A paradicsom a szobában elkezdett beérni, még 1 hét és újra szüret. Az udvarban újra virágzik az eper. Gondolkodom, hogy meg kellene metszeni a málnát. Jobb-e fagyok elõtt, vagy ráér tavasszal? Lassan szüretelnem kell a gyerek répáit, amit tavasszal ültetett. Jönnek a talajmenti fagyok, akkor annak annyi. Ha szép idõ lesz a hétvégén, kimegyek valahová sétálni és fotózni. Azon is gondolkoztam, hogy hétvégére, vagy az õszi szünetre kihívom a gyerekeimet hozzám, addig sem vagyok egyedül. A nyáron nem lehetett, nem fértünk volna el. Most van hely.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
mindennek van elönye. még az ilyen rohadtul nehéz helyzeteknek is. ne azért hívd el öket, hogy ne legyél egyedül, hanem azért, hogy velük légy.
Ez tök pozitív amit írsz, nagy tapasztalatra vall, látom sokat láttak már a legókatonáid.
A bejegyzés jellemzi a gondolkodásom. Önzô barom vagyok.
nem vagyok egészen biztos abban, hogy irónikosan értsem-e, amit válaszoltál vagy ne.
még ha néha önzö barom is vagy, annak is megvan a létjogusultsága. olvastam és láttam az életedröl írt összefoglalót. neked sem volt könnyü. nem lehettél te sem mindig altruista, söt éppen eleget voltál az is. a túléléshez szükség van némi önzöségre.
a németben is megvan az a mondás, hogy ami nem öl meg, az megerösít. amikor nekem nagyon rosszul ment (lelkileg), elkezdtem súlyzóval tornázni. mindig, amikor elöjöttek a negatív gondolatok és a legszívesebben egy üveg bort nyitottam volna ki (ami nálam is gondokhoz vezetett), kezembe vettem a súlyzót. közben arra gondoltam, hogy pont ugyanúgy edzödik a lelkem a nehéz helyzetek túélésétöl, mint a bicepszem a súlyzótól. a problémáimat ez a gondolat ugyan nem oldotta meg, de segített....
Bocsánat, nem bántó akart lenni a komment, nem ironikus/szarkasztikus. Csodálom a sok fotósorozatod, sokfelé elviszed a hõseidet... innen jött, hogy gondolom sokat láttál tapasztaltál, hogy ilyen bölcset tudsz írni. (A blogodon ez nem jön át, a katonáid legtöbbször némák.)
Az önzõ barom, az költõi túlzás, persze, önzõ is, meg barom is vagyok, talán még az egészségs határon belül, meg naív... és antialkoholista.
A sport nehéz, ha elmennék egy konditerembe, kinéznének onnan. Meg kiesne a szemem.
Nem. A sport nem nehez. Ne akarj egybol kockahas lenni, lehet sportolni, erositeni lassan lepesenkent. Elfogadva, hogy a szervezetnek ido kell az alkalmazkodasra, atalakulasra. Es, itt finnben, nem nezik le az embert, ha lassabban, kevesebbet csinal. Sot szerintem mashol sem.
Amugy nekem sem esik jol, hogy max 3.5 km tudok futni (a terdem miatt), es ekozben is mindenki leeloz. Most ez van, majd lesz jobb...
Megjegyzés küldése