Erdei képek

Jó kis kirándulás volt a mai! Szedtem egy vödör tölcséres rókagombát (suppilovahvero), másztam hegyet, láttam szép tájakat, õszi erdõt, és közben jól vizsgázott az új gumicsizmám. Kérdi a szomszéd, ma indultak lappföldre, jövõ héten õszi szünet, hogy bírtam ki 16 évig gumicsizma nélkül? Hát, valahogy soha nem volt idõm vagy bátorságom gombászni, de jó társaságban, jó túravezetõvel még a gomba is biztonságos. Szerencsére bokorban terem ez a fajta gomba, csak letérdelek, körbeszedem magam körül, mire felállok, már félig a vödör. Volt, aki talált még sárga rókagombát, de ez a barna is finom.

Egy elvarázsolt hely a Lauttasaari-n

Ződ palatán

Ritka: sárga levelű fenyő

 

Látom tétován mész a fény felé a ködben,

S hogy a villamos visz a hídon át.

Látom, nem jössz többé, és látom közben

azt az el nem múló éjszakát...

(zenei aláfestés hozzá)

Suppilovahvero - kicsi volt a vödör, vagy sok a gomba? minden relatív

Mit látsz Laca?

Egy nagy segget látok

(zenei zen-buddhista aláfestés)

Csokorban terem

Van benne élet

Micsoda grillezőhely-panoráma

Ni, sokat fogytam-e még?

Lauttának Sárián

Palatán elevele

Hogy is mondjam, lelkileg úgy érzem kezdek rendbe jönni, azok után, amin az utóbbi 4-6 hétben keresztülmentem, kezd lecsillapodni. Rengeteg a feladat, sok a program, ennyi mindenre nem jutott idõm a család mellet. Ezért van most bûntudatom: sokkal jobban élek család nélkül, s közben érzem, hogy a család nélkülem nélkülöz. Az anyagiak azért eléggé elszomorítanak, ha két ember keres könnyebb kifizetni a közös lakást, egymagam, 4 gyerek után gyerektartást fizetve erõsen meg kell gondoljam mire költök, vehetek-e repjegyet, vegyek-e friss élelmiszert, vagy elõbb használjam el azt, ami a fagyon meg a spájzban van, mielõtt minden megromlik, bepenészedik.

Azért a tegnapi láma elõadás után maradt egy hiányérzet bennem, amit ma a nemzetközi templomszolgálat kárpótolt. Van közösség, ahova tartozhatom, ahol tudom, hogy szeretettel fogadnak. Még úgy is, hogy megbocsáthatatlan bûnt követtem el. Azt mondják, volt egy ember, aki meghalt értünk, s ezzel eltörölte minden bûnünket. Na ja, magunknak megbocsátani a legnehezebb. De van hitem, s ha van hit, van remény, hogy tényleg így van.

Most már csak az alvást kellene rendbe tenni, de hogyan, ha annyi sok a tennivaló, most pl megpucolni a gombát, megfõzni holnapra az indiai spenótot (palak paneer lesz ebédre), elmosogatni a heti adagot, zoknikat kellene varrnom, meg a szoba átrendezése is félbe maradt, s ki tudja, lehet jövõ héten már hazajöhet a család, vagy legalábbis a kislányom. Hopp, most látom, hogy a paradicsom is beérett, újabb 4-5 szem piroslik, a konyha asztalon már ott van 5-6 hatalmas piros érett darab, valami paradicsomos ételt is csinálhatnék.

Igen, sérült a lélek is, de az idõ minden sebet begyógýit.