Végeztem a gombával, s a gomba is végzett velem. Buta szóvicc? Belefájdult a hátam és a vállam a görnyedésbe. Fogkefélve söprögettem ki a redõibõl a szemetet, késsel kapartam le a kalapjáról a csigákat meg a zuzmó maradékot, és vágtam a szárát, ezt talán már írtam, aztán váltott vízben megmostam, feldaraboltam, teflon serpenyõben addig melegítettem, amíg a nedvét elvesztette, aztán maroknyi csomagokban tettem fagyra. Éjszaka fagyott, kaparni kellett az autón az ablakot. 5 csomag lett. Szóval a harakiri majd késõbb következik, de hisz ez egyfajta gomba, jól megismerhetõ, sárga szára van, jellegzetes barna kalapja, annyi forgott a kezem között, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy ehetõ (egyszer biztos), fürtökben termett, míg az összes többi gomba egyenként terem. Ha nem, akkor orosz rulett. Aggódni nem kell.
Belefájdult a derekam, elfáradtam.
Kérdezte ma az egyik kollegám, hogy imádkozhat-e értem a csoportjában. Mondtam, hogy miért is ne, de inkább imádkozzanak a családomért, hogy bírják energiával, s elkerülje õket az influenza, s tudjon újra menni oviba. Aggódom értük, nem igen tudok róluk semmit, hogy vannak, mit csinálnak, s mikor fogunk tudni beszélni újra. Ami biztos, hogy a lányomat egyelõre hetente 1x 2 órát láthatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése