2013. október 30., szerda

Majd holnap izgulunk

Ma teljesen meg voltam kergülve. Odamentem fél kilencre a beszélgetõs órára néztem az órát, nehogy véletlen megint fél órával hamarabb legyek, bekopogok, s mondja a görög, hogy nem mára, hanem holnapra beszéltük meg. Akkor be a munkába, dolgozok ezerrel, délben át a bankba, sajnos nem sikerült elintézni a papírokat, egy megállapodás még hiányzik hozzá, de halad, fenntartják a hitel ajánlatot. Csak néztem ki a fejembõl, hogy akkor most mi legyen?

Nagyot beszélgettünk a feleségemmel, kaptam hideget meleget, végre, van mivel szembe nézni. Aztán munka után beszaladtam egy meetup-ra, James Bach volt a városban, egész jó kis szakmai elöadást tartott a tesztehetõségrõl. Elgondolkodtatott. Közben azon gondolkodtam, hogy holnap repülök, biztos jó helyen vagyok? Pakolni kellene, kapkodni meg idegeskedni. Aztán ez az egy este maradt, hogy elintézzem a bevásárlást, a gyerekeknek meg a szüleimnek a szokásos ajándékok.

Ahogy sietek a Prizmába, a Nokia ház környékén kifogy a benzin a kocsiból. Annyi lendület még volt benne, hogy leguruljak a hídról, de a végén már az önindítóval kellett az út szélére lehúzódni. Benzinkút, kölcsönkanna, letétbe ott kell hagyni a jogosítványt, aztán vissza a kocsival, megtankolni, épp 9 elõtt esek be a boltba, összekapom gyorsan ami fel van írva, s aztán még ki kellett szaladni valahova a Vantaa-ba, a reptér mellé, ahol a fiam laptopját szerelik össze, hogy holnap vihessem.

Holnap este megnézem a fiam fellépését, az elsõ premier, amin végre ott tudok lenni. Ez már a 3. vagy 4. premiere. Nem nagyon örülök a szinészkedésnek, ezt a színházasdit NB3-as szinten csinálja, a néptáncot meg NB1-ben nyomta, de mit tegyek, ha az NB1-es kislabdadobást kevesebben nézik, mint az NB3-as focit? (Hogy miért kesergek? A tánccal eljutott egy csomó külországba, mikor lesz akkora szinész, hogy ugyan annyit utazzon?)

Elötte is lesz egy kis rohanás: reggel a görög, ami ma elmaradt, délután meg a kislányom, onnan meg a reptér.

Írom a listát, hogy onnan kinek mit hozok. Közben elfelejtettem, kinek kellett a tarhonya...

Nincsenek megjegyzések: