Termosztát

Ma rengeteget úsztam. Van vizi Cooper teszt, ami azt méri, hogy 12 perc alatt mennyit bír úszni az ember, most elõször sikerült nemcsak megcsinálni, de messze lepipálni az alsó szintet (350 méter az elsõ szint, ma 450-et sikerült 12 perc alatt). Meg sem álltam 600 méterig, aztán utána még rányomtam 100-at, így 700 lett, remek teljesítmény. Ma már az uszodai mérleg is kimutatta a fogyást, de még hányezer méter van hátra, hogy ez a férfias pocak felszívódjon. Azt hiszem a kisebbség-érzés-szindrómám és a gátlásosságom miatt növesztettem, védekezésül, pajzsnak, hogy ne sérüljek. Feleslegesen, mert nem tudott megóvni. Ha megtanulom megvédeni magam, ha szembenézek a sárkánnyal - ez valahogy kimaradt gyermekkoromban, vagy olyan nagy trauma ért, mikor az iskola padlójába beleverték a fejem - talán el is múlik. Vagy ki tudja.

Annyira belemerültem a vízbe, hogy el is felejtettem, a mai nyelvórát. Tegnap ott voltam fizikailag, de a lelkem valahol máshol, s úgy néz ki ma megkímélt a tudatalattim a kudarctól. Megtanultam leírni a nevem jobbról balra, hullámzósan folyó hieroglifákkal. Jófajta titkosírás. Nem tudom felfogni, máshol jár a fejem.

Baromi hideg van, dupla zokniban ülök a lakásban, vastag pulóverben. Levertem a radiátorról a termosztátot, hogy ne fogja vissza magát, dolgozzon, fûtsön, egyelõre hiába. Tavaly is levertem, akkor meleg lett. Az otthon melege... Ha vendégségben vagyok, valahogy mindig olyan jó meleg van. Sebaj, kárpótol az uszodai jakuzzi meg a szauna. Kellene egy kád itthonra, aminek forró vizében néha elnyúlhatok. Jut eszembe, szauna itthon is van, de még tele van a gyerek dolgaival, ott játszott boltosat, rendet kellene rakni. Kisöpörni a picsába mindent, ami a családra emlékeztet. Elfogyott a zsebkendõ, elfelejtettem új csomagot venni. Behoztam egy törölközõt.

Azt mondta tegnap: az anya sokkal jobbat fõz, nem olyan szarokat mint te. Hát igen. Minden este megfõzntem neki másnapra a speciális diétát. Naponta egy óra a konyhában, úgy éreztem ezzel szolgálom a családom. Fontos a fontossági érzés. Most nem kell fõzni, így rengeteg idõm marad magamra, meg panaszkodni, meg pihenni, meg tanulni, meg aludni is jutna, ha jönnének a bárányok. Ha az ember túl van terhelve, bestresszel. Ha alulterhelt, akkor is. Ilyenkor nem a bárányok jönnek, hanem a kankas. Be kéne nyomni egy videót, vagy megfogni egy könyvet, de most épp számolok, nem a bárányokat, nem azt, hogy nekem mennyi marad, hanem hogy a párom mennyibõl gazdálkodhat.

Eszembe jutott, hogy nagyon könnyû megszokni a jót, aztán gáz van, ha véget ér. Nehéz megszokni ezt a hideget. Meg a sötét finn telet.

Azt meséltem már, hogy kaptam egy szakadt autót? Öreg, de nagyon jól meg. Pirosat. Két ülésest. Német gyártmányt. Azzal huss, röpködök hivatalról hivatalra, munkaidõben. Jó lenne, ha már vége lenne, mert ciki ellógni a munkából. Meg a fejem se oda jár... Azt hiszem, holnap felmondok és elmegyek valami meleg országba. Mint a tigris, aki felment a havas hegyekbe.

Talán egy jó pálinka leszedálna, de még tartom magam. Ha pálinkát innék, nem vehetném be az altatót.

A termosztátról jut eszembe: vannak egyszerû, automatizálható döntések, és vannak nehezek. Ott valami intuíció kell. Hogy is van, amikor az ember szenved, akkor születnek a nagy mûalkotások? Tele lehetek most múzsával. Kitaláltam egy új életcélt: csinálok még egy pár intelligens gyereket ennek a rohadt halálraítélt világnak.