Apák napja van Finnországban, egyedül ünneplek. Lányomat pénteken láttam hosszabban, tegnap futólag, mikor odaadtam neki a Magyarországról hozott túrórudit és Bogyó Babóca könyvet. Bableves maradt tegnapról, ma hozzá szilvásgombócot fõztem, azt minden gyerek szereti, ide képzelem magam köré népes gyerekseregemet és családomat. Rendrakós nap van, itt volt a szomszéd, szétszedtük a gyerek emeletes ágyát, hogy a feleségem el tudja vinni a jövõ héten. Szomoruan kiürül a lakás. Beszélgettünk nagyon, hogy ki a depressziósabb, akit elhagy a családja, vagy aki másfél éve nem talál munkát? Hajnalban Oláh Gábor Diagnózis után c. könyvét olvastam (torokrák, hvp - orális szextõl, jót tesz a parámnak), s elgondolkodtam, mit csinálnék egyedül, ha jönne a rosszullét? Bámulok ki az ablakon, a szél százzal fújja a fákat, átrendezte az udvart, be kell hordanom a kerti bútorokat, jövõ héten megint fagyok és havazás várható. Próbálok berendezkedni az agglegény életre. Vajon mennyi még? ... Két hét múlva kaptam idõpontot a kórházba.
Kapkodva eszem a gombócot, gyorsan élvezem az ízeket, szaladok öltözni, nincs idõm panaszkodni.
Boldog apák napját minden apának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése