Ne kérdezz

Ne is kérdezd - szokásomhoz híven - nem vagyok jól. És ezen nem segít az se, ha vásárlok, és költöm a pénzt. Vettem tegnap egy szõnyeget 35 euroért. A blotban jónak tûnt, puhának, melegnek, és olcsó is volt, le volt árazva. Kiterítettem otthon, elõször folyton belerúgtam a felpöndörödõ szélébe, este meg megijedtem a világos szõnyegen kanyargó sötét csíkoktól, zavaró, mint valami kígyó tekeredik ott a földön, az ablak alatt. Aztán visszavittem a boltba, hogy kicserélem, de a leárazott szõnyeget nem veszik vissza. Ennek ellenére megvettem egy másikat, 100 euróért. Nem dobta fel a hangulatomat az, hogy most van egy drága, talán jobb szõnyegem.

Tegnap megmondták, hogy nincs semmi baja a számnak, nincs leoperálni való a nyelvemen, hiába vártam, mégsem jött a megnyugvás. Ma türelmetlen, nyugtalan és nyomott voltam. Hamar eljöttem a munkából.

Voltam szkvassolni, de az sem dobta fel a hangulatom. Kiizzadtam, szaporán dobogott a szívem, megijedtem, hogy bekaptam a hideg levegõt, és tudõgyulladást kapok, mint a fõnököm. Beültem a szaunába, de az sem javított a hangulatomon, leforráztam a légcsövem. Aztán vizes fejjel szaladtam a bibliakörbe. Ott meg butának éreztem magam, olyat kérdeztem, amire mindenki tudja a választ, aki olvasta a bibliát. Kiderült, hogy én nem.

Fáj a nyelvem, mintha elharaptam volna, de nem harapdálom. Mindegy, ha az orvos nem lát rajta semmit, akkor biztos nincs nagy baj. Megpróbálom elengedni magam, elengedni az aggódást.

Tegnap úszni voltam, de csak 300 méterhez volt kedvem, aztán csak lógattam a lábam a melegvízes buborékoló medencében. Néztem a családokat... akik gyereket hoztak úszótanfolyamra. Törölgetnem kellett a vizet a szemembõl, folyton belefolyt.

Szomorú vagyok, hogy elhagyott a feleségem, hogy nincs kihez haza menni, hogy nem lehet velem a gyerekem. Egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magam, feleslegesnek, haszontalannak. Nem vagyok jó semmire és senkinek. Csak az kellett, hogy gyereket csináljak, meg a pénzem kell, rám nincs szükség. Azt sem tudom mi van a lányommal, él-e még, egészséges-e. Hoztam neki túrórudit, de nem tudom odaadni. Szar ez az egész. Nem tudom, mikor fogok kilábalni belõle, és mi lesz a vége. Egyedül nem megy. Nem is szívesen jövök haza az üresbe. A szõnyeg tényleg nem javít az otthon hangulatán.