Varroda

Ma szép napunk van, süt, fényt és derût hoz. Reggel elmentem beszélgetni a görögömmel, azt mondta megérdemlem és legyek türelmes. Ha vele beszélek megnyugszom, és úgy érzem el tudom fogadni a sorsom.

Tegnap este megnéztem egy filmet, szép volt.

Tegnapelõtt megpróbáltam felvarrni a kedvenc farmerem alját, hosszú, levágtam, nem sikerült, majdnem kidobtam. A varrás mellett vastag, és bár elviszi még a varrógép, de a visszahajtás nem sikerült szépre, ki kellett bontanom. Azt hittem béna vagyok, hogy még egy egyenes varrást sem tudok megcsinálni. Aztán tegnap újra megpróbáltam, egy pizsamanadrág alját varrtam fel, és szép lett: a hiba nem bennem és nem a varrógépben van, hanem az anyagban (meg a tűben). Ma megpróbálkozok egy sztreccs farmerrel, az vékonyabb, és ha megy, megpróbálom újra a sima farmert (veszek farmer varró tűt). A felhajtásban (fércelés?) van a lényeg, és abban, hogy a színérõl kell varrni. Majd bejelölöm. Elég sok idõmet elviszi, de talán jobban megéri veszõdni vele, mint szívességet kérni valakitõl. Ariely is azt mondta, ha magunk csináljuk, jobban megbecsüljük. Na és a teremtés, a kreáció öröme.

Jön a hétvége, szombatra vendégeket hívok palacsintázni, de jó lenne ha a lányom is jöhetne. A múltkor nem kérte a palacsintát. Tegnap meg nem kérte a túrórudit. De a legós adventi naptárnak örült.

Megjöttek az óvodai fotók, gyönyörű ez a lány!