Lépek be az üres lakásba. "Megérkeztem!" - kiáltom magam elé a sötétbe. Már megint nincsenek itthon, villan az agyamba. Mióta elrabolta õket a gonosz M - Maltazár, csak ki nem mondd a nevét. Azt hiszem kezdik leoltani nálam a villanyt.
Boltban voltam soppingolni. Nem vettem igazán semmit, de felpróbáltam egy-két síkabátot. Féláron, 200 euróért találtam is egyet, lefotóztam magam a tükörben. Selfie.
Várom, hogy forrjon a túróstésztához a víz.
Az autóban ülve megint felébredt Orsolya, énem nõi nézete, az elfojtott nõiesség. Elbõgtem magam. Az nem lehet normális, hogy próbababákkal beszélgetek. Pedig csak meg akartam interjúvolni, milyen érzés modell-alkattal élni. Beültünk egy teára a Base-be.
Az elsõ szingli. Boldognak mutatja magát, de a lelke belül üres. Betárazta már a kálium inyekciókat. Tõle hallottam elõször a leloltani a lámpát kifejezést.
A másik jóképû pasas. Metroszexuális. Golfozni járna, de kint hideg van, ide jön melegedni.
A harmadik interjúalanyom egy pár. Nem pár, de ezt õk nem tudják. A lány tudja, hogy a pasi csalja a titkárnõjével, de a srác nem tudja, hogy a társa is csalja, méghozzá a legjobb barátjával. Nem sokat jósolok nekik. Most terveznék a gyerekáldást, lebeszélem róla õket. A testbeszédük mindent elárul.
Kimegyek, beleteszem a tésztát a vízbe. Fodros nagykocka, importcikk, ünnepelek.
A hûtõben van egy szajki bor. Valami ismeretlen termelõ, már nem tudom hol kaptam. Megnézem a térképet, Szajk Pécs és Mohács között, a dombos úton, Bóly közelében található kis falu. Két utcája van, egy temploma, a sarkon szent Flórián szobrával. Flórián a tûz, vagy a tûzoltók védõszentje. Vendel meg a vadászoké, de ezt nem kérdezte senki. Flóriánnak hívják az unokatesóm. Nálunk szokás furcsa neveket ragasztani a gyerekre. Arra gondoltam, hogy ha már a vendégek meghagyták, megkóstolhatnám ezt a bort. Akár meg is ihatnám. Apámnak is van bora, szajkoz is van valami közöm, talán nem ver isten bottal, ha ma kivételesen leiszom magam. Elvégre ünnepelek.
Elfogyott a csipsz, kimegyek, újra töltöm a tálat.
Most meg a sajtkrém fogyott el.
Simpson család megy a tévében. Nem tetszik, elkapcsolom. Kólát iszok, mert laposakat ásítozok.
Be kéne rakni a mosást, meg a mosogatógépet, és én le vagyok gyökerezve a fotelbe, ölemben a számítógép. Azért irok ilyen sokat, mert úgysem olvassa el senki. Ha eljutottál mégis idáig, nyugodtan írj az emlékkönyvbe. Nem félek, hogy a sugárzás miatt rákos lesz a lábam, Jézus vigyáz rám is.
Elkészült a tészta. Finom. Megylekkvárral ízesítem. Meg pirított szezámmal. Csak egy kis szalonna hiányzik belõle - hallom apám hangját. Na meg a bor.
---
Lám milyen hatással van döntéseinkre a média. Mind a két sportboltban viszik a sí-bukósisakot mint a cukrot.



1 megjegyzés:
Eljutottam idáig... jó, hogy főtt kaját eszel,... ne rágcsálj!!!
Tudod, a lakásban a dolgokat sorra meg kell csinálni, ezért értelmetlen azt sorolgatni, hogy mi lesz a következő, és azután mi... semmivel nem szabad nagyon elcsúszni.
Fel a fejjel, most azt kell bebizonyítanod, hogy a természetes állapotod harmonikus, nem azt, hogy sikerül mindent egyszer, egy időre...
Nyugi ;)
Megjegyzés küldése