Itthon

Ma részt vehettem két keresztelõn. Az egyik a templomban volt - elmentem a csepeli Mátyás-templomba, Mátyás barátom ott a lelkész, ezért kezdték a gyerekeim úgy hívni a csepeli evangélikus templomot, hogy Mátyás templom, õt meglepni, hadd mesélje a feleségének, aki finn tanár, és szintén barátom, hogy képzeld, ki volt ott az istentiszteleten - aztán csak kikötöttem náluk, a lányaikkal játszani. Hárman vannak lányok, mind édes, szõke, csevegõs. Ahogy hallgattam ott a keresztelõ szövegét, úgy éreztem, mintha engem keresztelnének. A másik pedig országos barátoméknál volt, a mézes társaságos Laciéknál, náluk keresztelték a legkisebbet, a harmadik fiút, s épp a családi buliba futottam be - váratlanul. Szerencsére mindenki jól van és egészséges, jót tett nekik az új baba. Már tegnap este lepasszoltam a gyerekeimet, egyik ma dolgozni ment, másik csajozni, harmadik tanulni az érettségire, és vigyázni a kishúgára, s így vasárnapra megint egyedül maradtam, ezért vágtam neki, hogy váratlan lepjem meg a régi ismerõsöket. Eljutottam a mézes társaságból még egy családhoz, náluk is elidõztem, megpróbáltuk megfejteni, mi baj a világgal, és mi baj velünk, miért nem tudjuk élvezni az életet, és miért kell hangulatjavítóval élnünk. Aztán most itthon vagyok, próbálom felidézni a hétvége kellemes pillanatait, megérte-e elmenni, hát mindig megéri, ha másért nem is, a túró, meg a kifli, meg az összes többi hozadék miatt. Jól bezabáltam, s most a kedvem is a helyén. Holnap elkezdem kiosztani a madárlátta hozományt.